A Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tudományos Bizottsága az Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsággal együttműködve szervezte a 2022. május 12-én az Országos Levéltárban tartott tudományos konferenciáját a budai Várnegyed történetéről. A budai Vár területén zajló építkezések és bontások adták a tanácskozás aktualitását, melynek fő célja az volt, hogy a legavatottabb szakemberek – építészek, régészek, művészettörténészek – révén bemutassa a budai polgárváros fejlődését a 13. századtól a rendszerváltozásig. Az új kutatási eredmények ismertetésén túl, az előadók arra is felkérést kaptak, hogy tegyék mérlegre az egyes korszakok hozzájárulását a Várnegyed karakterének alakulásához: milyen értékeket hoztak létre, milyen hibákat követtek el, hogyan befolyásolták e zárt települési egység funkcióit, a benne zajló élet minőségét. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy tárgyilagosabban ítélhessük meg, mi számít műemléki, építészeti vagy település léptékű értéknek, és hogyan kellene viselkednünk e területen, hogy ezen értékekből – és a Várnegyed karakteréből – minél többet megőrizzünk a jövő generációi számára.
{"title":"Város, lakókörnyezet, karakter. Fejezetek a budai Várnegyed történetéből című konferencia anyagából","authors":"András Ferkai","doi":"10.1556/096.2022.00005","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00005","url":null,"abstract":"A Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tudományos Bizottsága az Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsággal együttműködve szervezte a 2022. május 12-én az Országos Levéltárban tartott tudományos konferenciáját a budai Várnegyed történetéről. A budai Vár területén zajló építkezések és bontások adták a tanácskozás aktualitását, melynek fő célja az volt, hogy a legavatottabb szakemberek – építészek, régészek, művészettörténészek – révén bemutassa a budai polgárváros fejlődését a 13. századtól a rendszerváltozásig. Az új kutatási eredmények ismertetésén túl, az előadók arra is felkérést kaptak, hogy tegyék mérlegre az egyes korszakok hozzájárulását a Várnegyed karakterének alakulásához: milyen értékeket hoztak létre, milyen hibákat követtek el, hogyan befolyásolták e zárt települési egység funkcióit, a benne zajló élet minőségét. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy tárgyilagosabban ítélhessük meg, mi számít műemléki, építészeti vagy település léptékű értéknek, és hogyan kellene viselkednünk e területen, hogy ezen értékekből – és a Várnegyed karakteréből – minél többet megőrizzünk a jövő generációi számára.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-09-21","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649682","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A budai Várnegyed rekonstrukciója a második világháború után visszaadta a Polgárváros középkori és barokk léptékét és értékeit, ezeket kulturális, lakó és turisztikai funkciókkal töltve meg. A magyar főváros egyetlen integráns történelmi negyedeként őrzi történelmünk és építészetünk lenyomatai mellett a városépítő polgárság emlékét is. Ebből a történelmileg predesztinált szerepéből a századforduló dualizmusában tapasztalt hatalmi központ építések hasonlóan próbálták kimozdítani, mint korunk hatalmi törekvései, léptékben és jelentésben egy nagyobb szerepet megpróbálva ráerőltetni a budai polgárvárosra. A kis léptékű mozgásokat kiszolgáló középkori eredetű morfológia terhelhetőségének objektív szempontjai mellett számos nemzetközi példa is bizonyítja, hogy csakis olyan kulturális és lakó funkciók tehetik megélhető és sikeres városrésszé a budai Várnegyedet, amelyek képesek együtt élni az értékes történeti rétegekkel és azok léptékével. Ez a tanulmány a háború utáni rekonstrukció és a Nemzeti Hauszmann Terv által ma véghez vitt rekonstrukciókat nem egymással, hanem más európai történelmi városközpontok morfológiai adottságaival és rekonstrukciós folyamataival veti össze. A Space Syntax analízisek kimutatták, hogy a középkori eredetű városszövetek minden európai városban a 19. századi szövet mellett izolált, ám gyalogos szempontból integráns térrendszerrel bírnak, amely nem alkalmas a modern városok igazgatási és termelési funkcióit befogadni, ám megfelel a kortárs 15 perces élhető város fogalmának és a turisztikai térhasználatnak is. Az ilyen városközpontok közül a második világháborúban megsérült városszövetek rekonstrukciói közül a budai Várnegyed háború utáni rekonstrukciója nem lóg ki, sőt, megelőzte korát. A mai vári rekonstrukciós beavatkozások az újjáépítések módszerében nem lóg ki más európai folyamatok közül, de funkcióiban, a rekonstrukció által megcélzott történelmi kor kiválasztásában, valamint a társadalmi igények figyelembevétele terén nem követi a mai trendeket.
{"title":"A budai Várnegyed fejleszthetőségének városépítészeti vonatkozásai •","authors":"Bálint Kádár","doi":"10.1556/096.2022.00004","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00004","url":null,"abstract":"A budai Várnegyed rekonstrukciója a második világháború után visszaadta a Polgárváros középkori és barokk léptékét és értékeit, ezeket kulturális, lakó és turisztikai funkciókkal töltve meg. A magyar főváros egyetlen integráns történelmi negyedeként őrzi történelmünk és építészetünk lenyomatai mellett a városépítő polgárság emlékét is. Ebből a történelmileg predesztinált szerepéből a századforduló dualizmusában tapasztalt hatalmi központ építések hasonlóan próbálták kimozdítani, mint korunk hatalmi törekvései, léptékben és jelentésben egy nagyobb szerepet megpróbálva ráerőltetni a budai polgárvárosra. A kis léptékű mozgásokat kiszolgáló középkori eredetű morfológia terhelhetőségének objektív szempontjai mellett számos nemzetközi példa is bizonyítja, hogy csakis olyan kulturális és lakó funkciók tehetik megélhető és sikeres városrésszé a budai Várnegyedet, amelyek képesek együtt élni az értékes történeti rétegekkel és azok léptékével. Ez a tanulmány a háború utáni rekonstrukció és a Nemzeti Hauszmann Terv által ma véghez vitt rekonstrukciókat nem egymással, hanem más európai történelmi városközpontok morfológiai adottságaival és rekonstrukciós folyamataival veti össze. A Space Syntax analízisek kimutatták, hogy a középkori eredetű városszövetek minden európai városban a 19. századi szövet mellett izolált, ám gyalogos szempontból integráns térrendszerrel bírnak, amely nem alkalmas a modern városok igazgatási és termelési funkcióit befogadni, ám megfelel a kortárs 15 perces élhető város fogalmának és a turisztikai térhasználatnak is. Az ilyen városközpontok közül a második világháborúban megsérült városszövetek rekonstrukciói közül a budai Várnegyed háború utáni rekonstrukciója nem lóg ki, sőt, megelőzte korát. A mai vári rekonstrukciós beavatkozások az újjáépítések módszerében nem lóg ki más európai folyamatok közül, de funkcióiban, a rekonstrukció által megcélzott történelmi kor kiválasztásában, valamint a társadalmi igények figyelembevétele terén nem követi a mai trendeket.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-09-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649636","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
In the present study, we analysed the exact, laser-scanned geometry of the apse vault of the catholic church of Andocs. The written sources about this vault are very limited, however, the point cloud-based research could provide new details about the history of the building, along with the formerly used building techniques. For the analysis, we worked based on our three-step analysis process, established for net vaults. During the studying of the rib system, we reconstructed the probable original construction and building method, as well as the temporary supporting structures of the early 16th-century vault. The analysis of the individual ribs led us to conclusions about this vault, in the mirror of the widespread ideas of the topic’s technical literature, such as the “Prinzipalbogen” theory (all the ribs of a given net vault have the same curvature), or the principle of the longest route (the cumulated length of the ribs’ plan, which led from the impost to the crown with the longest possible route equals to the radius of the ribs’ curvature). Regarding the curvilinear rib elements, we presumed a likely fabrication method, based on contemporary research results. Mapping the webbing and the ribs, we concluded their building order, as well as the plausible masonry technique of the webs.
{"title":"Remodelling a Medieval Net Vault Construction •","authors":"Eszter Jobbik, J. Krähling","doi":"10.1556/096.2022.00077","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00077","url":null,"abstract":"In the present study, we analysed the exact, laser-scanned geometry of the apse vault of the catholic church of Andocs. The written sources about this vault are very limited, however, the point cloud-based research could provide new details about the history of the building, along with the formerly used building techniques. For the analysis, we worked based on our three-step analysis process, established for net vaults. During the studying of the rib system, we reconstructed the probable original construction and building method, as well as the temporary supporting structures of the early 16th-century vault. The analysis of the individual ribs led us to conclusions about this vault, in the mirror of the widespread ideas of the topic’s technical literature, such as the “Prinzipalbogen” theory (all the ribs of a given net vault have the same curvature), or the principle of the longest route (the cumulated length of the ribs’ plan, which led from the impost to the crown with the longest possible route equals to the radius of the ribs’ curvature). Regarding the curvilinear rib elements, we presumed a likely fabrication method, based on contemporary research results. Mapping the webbing and the ribs, we concluded their building order, as well as the plausible masonry technique of the webs.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-09-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67650022","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Budapest 1944–1945-ös ostroma súlyos károkat okozott a budai Várnegyed épületállományában. Paradox módon éppen ez a pusztítás járult hozzá, hogy a negyed legtöbb épületében sikerült feltárni a középkor addig ismeretlen – gyakran jelentős – maradványait. A tanulmány fő célja bemutatni, hogy a műemlékes építészek milyen lehetőségeket láttak a sérült épületek helyreállítására, a korábbi állapot rekonstruálására, vagy az arra érdemes részletek bemutatására. Bemutatja e munka gyakran változó intézményes kereteit, legjobb szakembereit, és azokat az elveket, melyekben mindannyian egyetértettek az 1949-es törvényerejű rendelet alapján műemléki területként kezelt Várnegyedben. Ezeket rögzítette az első rendezési terv (1948–1949), melynek irányelvei (legfőbb érték a középkori-barokk polgárváros karaktere, léptéke és utcaképei) a legutóbbi időkig közmegegyezésnek örvendtek. A késő 19. század túlzott magasságú épületeinek felső szintjeit visszabontották, túl hangsúlyos architektúráját lecsendesítették. Az 1954-es részletes rendezési terv már a negyedben lakók igényeire is tekintettel volt, ám az üres telkek beépítését elég sematikusan szabályozta. 1948 és 1960 között számos műemlék helyreállítás elkészült, a foghíjak beépítése viszont csak 1957-től vette igazán kezdetét. Az a néhány példa, ami korábban megvalósult, semleges architektúrával igyekezett igazodni a műemléki környezethez. E gyakorlatnak a fiatal építészgeneráció vetett véget azzal a meggyőződéssel, hogy – ha minden kor a saját stílusában épített a vár területén – akkor a modern építészetnek is ezt kell tennie.
{"title":"A budai Várnegyed műemléki kutatása és helyreállítása 1945–1960","authors":"András Ferkai","doi":"10.1556/096.2022.00001","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00001","url":null,"abstract":"Budapest 1944–1945-ös ostroma súlyos károkat okozott a budai Várnegyed épületállományában. Paradox módon éppen ez a pusztítás járult hozzá, hogy a negyed legtöbb épületében sikerült feltárni a középkor addig ismeretlen – gyakran jelentős – maradványait. A tanulmány fő célja bemutatni, hogy a műemlékes építészek milyen lehetőségeket láttak a sérült épületek helyreállítására, a korábbi állapot rekonstruálására, vagy az arra érdemes részletek bemutatására. Bemutatja e munka gyakran változó intézményes kereteit, legjobb szakembereit, és azokat az elveket, melyekben mindannyian egyetértettek az 1949-es törvényerejű rendelet alapján műemléki területként kezelt Várnegyedben. Ezeket rögzítette az első rendezési terv (1948–1949), melynek irányelvei (legfőbb érték a középkori-barokk polgárváros karaktere, léptéke és utcaképei) a legutóbbi időkig közmegegyezésnek örvendtek. A késő 19. század túlzott magasságú épületeinek felső szintjeit visszabontották, túl hangsúlyos architektúráját lecsendesítették. Az 1954-es részletes rendezési terv már a negyedben lakók igényeire is tekintettel volt, ám az üres telkek beépítését elég sematikusan szabályozta. 1948 és 1960 között számos műemlék helyreállítás elkészült, a foghíjak beépítése viszont csak 1957-től vette igazán kezdetét. Az a néhány példa, ami korábban megvalósult, semleges architektúrával igyekezett igazodni a műemléki környezethez. E gyakorlatnak a fiatal építészgeneráció vetett véget azzal a meggyőződéssel, hogy – ha minden kor a saját stílusában épített a vár területén – akkor a modern építészetnek is ezt kell tennie.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"41 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-08-30","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649990","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az oszmán hódítással egy teljesen új kultúra jelent meg Budán, aminek az intézményi hálózatát ekkor kellett megteremteni. Budán semmi sem volt meg, amit egy oszmán elvárt városaitól, amire a mindennapi élethez szüksége volt. Nem volt dzsámi, Korán-iskola, fürdő stb., ezeket mind létre kellett hozniuk, és az intézmények épületeket igényeltek. A jelentős új épületek, melyek oszmán stílus szerint készültek, a külvárosokban jelentek meg, a Várhegy őrizte középkori megjelenését. A Várhegyen a középkori épületek új funkciót kaptak, oszmán intézményeknek adtak teret. Elsőként a templomokból kellet dzsámit csinálni, ami azok teljes belső átalakítását jelentette. Utána sorban megtalálták a többi feladathoz rendelhető helyet, középkori épületet használtak az iskolák, a közkonyha, a fedett piac számára. Amit mindenképp újonnan kellett még a Várhegyen is megépíteni, az a fürdő és a síremlék. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy egy oszmán város működjön, így azt látjuk, hogy a korszak legelején mindent megépítettek vagy átalakítottak, amire szükségük volt, jelentősebb változás csak új városnegyedek kialakulása miatt tapasztalható. A vári házakba oszmánok költöztek, bár a 16. században még 122 család élt itt, a korszak végére gyakorlatilag teljesen elköltöztek a Várhegyről a magyar lakosok. A lakóházak kisebb átalakításokon estek át, jelentős bontást és teljesen új épületegyüttes kiépítését a pasa palota esetében figyelhetünk meg.
{"title":"Buda, a keleties város","authors":"Adrienn Papp","doi":"10.1556/096.2022.00003","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00003","url":null,"abstract":"Az oszmán hódítással egy teljesen új kultúra jelent meg Budán, aminek az intézményi hálózatát ekkor kellett megteremteni. Budán semmi sem volt meg, amit egy oszmán elvárt városaitól, amire a mindennapi élethez szüksége volt. Nem volt dzsámi, Korán-iskola, fürdő stb., ezeket mind létre kellett hozniuk, és az intézmények épületeket igényeltek. A jelentős új épületek, melyek oszmán stílus szerint készültek, a külvárosokban jelentek meg, a Várhegy őrizte középkori megjelenését. A Várhegyen a középkori épületek új funkciót kaptak, oszmán intézményeknek adtak teret. Elsőként a templomokból kellet dzsámit csinálni, ami azok teljes belső átalakítását jelentette. Utána sorban megtalálták a többi feladathoz rendelhető helyet, középkori épületet használtak az iskolák, a közkonyha, a fedett piac számára. Amit mindenképp újonnan kellett még a Várhegyen is megépíteni, az a fürdő és a síremlék. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy egy oszmán város működjön, így azt látjuk, hogy a korszak legelején mindent megépítettek vagy átalakítottak, amire szükségük volt, jelentősebb változás csak új városnegyedek kialakulása miatt tapasztalható.\u0000 A vári házakba oszmánok költöztek, bár a 16. században még 122 család élt itt, a korszak végére gyakorlatilag teljesen elköltöztek a Várhegyről a magyar lakosok. A lakóházak kisebb átalakításokon estek át, jelentős bontást és teljesen új épületegyüttes kiépítését a pasa palota esetében figyelhetünk meg.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-08-30","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67650033","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
1686. évi visszavívása után a romokból és az eleinte még falusias viszonyokból lassan, majd egyre gyorsuló ütemben született újjá Buda városa. Az Udvari Kamara idegenből jött, főleg német anyanyelvű, katolikus lakosokat kezdett betelepíteni, a mestereket kedvező feltételekkel csábítva Pest-Budára. I. Lipót Venerio Ceresola császári építőmestert nevezte ki a budai erődítési munkálatok irányítására, aki már 1686 októberében belekezdett az újjáépítés megszervezésébe. Az ország különböző részeiből érkeztek építőmunkások, akik a kőfaragókkal társulva céhbe szerveződtek Ceresola vezetésével. A budai kőműves és kőfaragó céh 1690-ben jött létre, és működött a céhek 1872-es feloszlatásáig. E mesterek polgári kőművesmester megjelölése még más értelemmel bírt, ugyanis az építész szakmán belül ekkor a legmagasabb megszerezhető képesítés a kőművesmesterség volt, s ezt csak céhen belül és csak mestervizsgával lehetett elérni. A kőművesmester a tervezéstől a kivitelezésig jogosult volt az építés teljes folyamatának elvégzésére. Az építész vagy építőmester elnevezés csak címet jelentett, azaz hivatal- vagy rangjelző volt, mint pl. az uradalmi vagy kamarai építész címe. Ceresola háztulajdonos is volt Budán, ő kezdte építeni a budai városházát, melyet később a 18. század folyamán a céh több tagja is bővített vagy átépített, köztük Hölbling János, Vogl Konrád, Nöpauer Mátyás. A céh tagjai közül kiemelkedik Hölbling János, aki Ceresolához hasonlóan császári építőmester is volt, az ő egyik munkája pl. a Zeughaus kivitelezése. Nöpauer Mátyás tervezte és építette az Erdődy-palotát, ill. az ő tulajdona volt a Hess András tér 3. sz. alatti Vörös Sün vendégfogadó is. E céh tagjainak nevéhez az egyszerű barokk lakóépületektől kezdve templomok, kolostorok, középületek építése kötődik, nagyrészt ők építették újjá Buda városát, ami alatt nemcsak a felső város értendő, hanem a külvárosok is, ráadásul e céh mint főcéh tagjai jogosultak voltak az ország egész területén építkezni.
在1686年被夺回后，布达市从废墟和乡村条件中缓慢而加速地重生。法庭来自外国，开始主要安置讲德语的天主教居民，以有利的条件引诱大师们前往佩斯布达。利波一世任命帝国建筑师Venerio Ceresola管理布达的防御工事，后者已于1686年10月开始组织重建。来自全国各地的建筑工人来到这里，他们与石匠们一起，在塞雷索拉的领导下组建了一个行会。布达梅森和石匠协会成立于1690年，一直运作到1872年协会解散。将这些大师指定为土木泥瓦匠有着不同的含义，因为当时建筑行业的最高资格是泥瓦匠职业，而这只能在公会内部实现，而且必须通过硕士考试。泥瓦匠大师有权完成从设计到施工的整个过程。建筑师或建筑大师的名字只意味着头衔，即它是一个官方或排名指标，例如庄园或室内建筑师的头衔。Ceresola也是布达的房主，他开始建造布达市政厅，该市政厅后来建于18世纪。公会的一些成员在本世纪进行了扩张或重建，包括János Hölbling、Konrád Vogl和Mátyás Nöpauer。在公会成员中，János Hölbling脱颖而出，他和Ceresola一样，也是一位帝国建筑大师，他的作品之一是Zeughaus的建筑。Mátyás Nöpauer设计并建造了埃尔迪宫，他的财产是Hess András tér 3。该公会成员的名字与教堂、修道院、公共建筑、教堂、寺院、教堂、修道院的建造有关，其中大多数重建了布达市，这不仅意味着上城，也意味着郊区。此外，作为该公会的成员，有权在全国各地建造。
{"title":"Itáliai és német építőmesterek tevékenysége a budai polgárvárosban a török kiűzése után","authors":"Ágnes Gyetvainé Balogh","doi":"10.1556/096.2022.00002","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00002","url":null,"abstract":"1686. évi visszavívása után a romokból és az eleinte még falusias viszonyokból lassan, majd egyre gyorsuló ütemben született újjá Buda városa. Az Udvari Kamara idegenből jött, főleg német anyanyelvű, katolikus lakosokat kezdett betelepíteni, a mestereket kedvező feltételekkel csábítva Pest-Budára.\u0000 I. Lipót Venerio Ceresola császári építőmestert nevezte ki a budai erődítési munkálatok irányítására, aki már 1686 októberében belekezdett az újjáépítés megszervezésébe. Az ország különböző részeiből érkeztek építőmunkások, akik a kőfaragókkal társulva céhbe szerveződtek Ceresola vezetésével. A budai kőműves és kőfaragó céh 1690-ben jött létre, és működött a céhek 1872-es feloszlatásáig. E mesterek polgári kőművesmester megjelölése még más értelemmel bírt, ugyanis az építész szakmán belül ekkor a legmagasabb megszerezhető képesítés a kőművesmesterség volt, s ezt csak céhen belül és csak mestervizsgával lehetett elérni. A kőművesmester a tervezéstől a kivitelezésig jogosult volt az építés teljes folyamatának elvégzésére. Az építész vagy építőmester elnevezés csak címet jelentett, azaz hivatal- vagy rangjelző volt, mint pl. az uradalmi vagy kamarai építész címe.\u0000 Ceresola háztulajdonos is volt Budán, ő kezdte építeni a budai városházát, melyet később a 18. század folyamán a céh több tagja is bővített vagy átépített, köztük Hölbling János, Vogl Konrád, Nöpauer Mátyás. A céh tagjai közül kiemelkedik Hölbling János, aki Ceresolához hasonlóan császári építőmester is volt, az ő egyik munkája pl. a Zeughaus kivitelezése. Nöpauer Mátyás tervezte és építette az Erdődy-palotát, ill. az ő tulajdona volt a Hess András tér 3. sz. alatti Vörös Sün vendégfogadó is.\u0000 E céh tagjainak nevéhez az egyszerű barokk lakóépületektől kezdve templomok, kolostorok, középületek építése kötődik, nagyrészt ők építették újjá Buda városát, ami alatt nemcsak a felső város értendő, hanem a külvárosok is, ráadásul e céh mint főcéh tagjai jogosultak voltak az ország egész területén építkezni.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"12 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-08-30","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67650001","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Tourism is one of the fastest-growing economic sectors in the world, and any settlement that can harness and promote its potential can benefit from it. It is not only the prerogative of cities but can also make a significant contribution to the survival and development of smaller settlements.The development of tourism in a given area is not a sudden, rapid process, but usually takes place over several decades, through cyclical phases. Our research is based on the different hypothetical models of the stages of tourism developed by Noronha (1977) and Butler (1980), the applicability of which was examined in rural areas through the example of the Inner-Őrség. Nowadays Őrség (Guard’s Country) is one of the most popular tourist destinations in Hungary, where the small settlements of the area have built on their natural, architectural and cultural assets and they have been able to exploit their potential by using the right marketing techniques. The villages of the Inner-Őrség have developed at different rates since their discovery as tourist destinations, and depending on their role in the settlement network, their accessibility and tourist values, the different phases of tourism development took place at different speeds in their territory. Therefore, the intensity and impact of tourism varies in each village despite the strong interaction between them.In the present study, we seek to identify the trends and characteristics of the development of tourism in the examined area by using the results of the available statistical data, in order to obtain a more accurate picture of the role of tourism in the settlements concerned.
{"title":"Evolution and Cyclicality in Rural Tourism •","authors":"Ágnes Bertyák, Kornélia Kissfazekas","doi":"10.1556/096.2022.00075","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00075","url":null,"abstract":"Tourism is one of the fastest-growing economic sectors in the world, and any settlement that can harness and promote its potential can benefit from it. It is not only the prerogative of cities but can also make a significant contribution to the survival and development of smaller settlements.The development of tourism in a given area is not a sudden, rapid process, but usually takes place over several decades, through cyclical phases. Our research is based on the different hypothetical models of the stages of tourism developed by Noronha (1977) and Butler (1980), the applicability of which was examined in rural areas through the example of the Inner-Őrség. Nowadays Őrség (Guard’s Country) is one of the most popular tourist destinations in Hungary, where the small settlements of the area have built on their natural, architectural and cultural assets and they have been able to exploit their potential by using the right marketing techniques. The villages of the Inner-Őrség have developed at different rates since their discovery as tourist destinations, and depending on their role in the settlement network, their accessibility and tourist values, the different phases of tourism development took place at different speeds in their territory. Therefore, the intensity and impact of tourism varies in each village despite the strong interaction between them.In the present study, we seek to identify the trends and characteristics of the development of tourism in the examined area by using the results of the available statistical data, in order to obtain a more accurate picture of the role of tourism in the settlements concerned.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-06-30","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47184481","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Elmélet és gyakorlat kapcsolatát ezúttal az építészetoktatás történetén keresztül vizsgáljuk, azon belül is az 1950-es évek lehetőségeit oktatói, majd hallgatói szemszögből végignézve. Ez az időszak két okból lehet külön kutatás tárgya. Egyrészt mert az 1940-es, 1950-es évek fordulóján a magánirodákat a nagy állami tervezőintézetek váltották fel, és így a professzorok sem folytathattak a továbbiakban önálló tervezői tevékenységet az oktatás mellett, pedig nem sokkal korábban a kettő még fizikailag is szorosan összefonódott, hiszen az egyetemen belül működtethették irodáikat. A másik, ami miatt az 1950-es évek eleje érdeklődésre tarthat számot, az a szocialista realista stílusdiktátum megjelenése, amelyhez az oktatásban is alkalmazkodni kellett. A tervezést oktatók gyakorlati tapasztalatszerzésének fontosságát minden irányból elismerték, így hamarosan megoldást találtak a problémára: az építészkari tanszékek tervezői munkaközösségként kaptak meghívást nagyszabású tervpályázatokra, vagy közvetlen megbízással keresték meg őket. A tanulmány a Magyar Építőművészet folyóiratban ekkoriban publikált tanszéki munkákat veszi sorra és mutatja be rajtuk keresztül az aktuális építészeti tendenciákat, melyek a Műegyetemen is egyértelműen éreztették hatásukat. A továbbiakban a hallgatók lehetőségeivel foglalkozunk, hiszen az építészetoktatásban az elméleti tudás elsajátításán túl a gyakorlati ismeretek minél szélesebb körű bővítése is nagy jelentőséggel bír – a múltban és napjainkban egyaránt. A hallgatók is bekapcsolódhattak bizonyos tanszéki feladatokba, de tervpályázatokon is indulhattak, külön engedéllyel dolgozhattak, illetve mindegyikük számára kötelező volt 1951-től a nyári termelési gyakorlaton való részvétel. Egy-egy visszaemlékezés segítségével kitérünk arra is, hogy mennyire voltak elégedettek az oktatók és a hallgatók egyetemen kívüli feladataikkal – így személyes nézőpontokkal is kiegészülnek a levéltári és szakirodalmi források.
{"title":"Elmélet és gyakorlat kapcsolata •","authors":"Rita Karácsony, Zorán Vukoszávlyev","doi":"10.1556/096.2022.00064","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00064","url":null,"abstract":"Elmélet és gyakorlat kapcsolatát ezúttal az építészetoktatás történetén keresztül vizsgáljuk, azon belül is az 1950-es évek lehetőségeit oktatói, majd hallgatói szemszögből végignézve. Ez az időszak két okból lehet külön kutatás tárgya. Egyrészt mert az 1940-es, 1950-es évek fordulóján a magánirodákat a nagy állami tervezőintézetek váltották fel, és így a professzorok sem folytathattak a továbbiakban önálló tervezői tevékenységet az oktatás mellett, pedig nem sokkal korábban a kettő még fizikailag is szorosan összefonódott, hiszen az egyetemen belül működtethették irodáikat. A másik, ami miatt az 1950-es évek eleje érdeklődésre tarthat számot, az a szocialista realista stílusdiktátum megjelenése, amelyhez az oktatásban is alkalmazkodni kellett. A tervezést oktatók gyakorlati tapasztalatszerzésének fontosságát minden irányból elismerték, így hamarosan megoldást találtak a problémára: az építészkari tanszékek tervezői munkaközösségként kaptak meghívást nagyszabású tervpályázatokra, vagy közvetlen megbízással keresték meg őket. A tanulmány a Magyar Építőművészet folyóiratban ekkoriban publikált tanszéki munkákat veszi sorra és mutatja be rajtuk keresztül az aktuális építészeti tendenciákat, melyek a Műegyetemen is egyértelműen éreztették hatásukat. A továbbiakban a hallgatók lehetőségeivel foglalkozunk, hiszen az építészetoktatásban az elméleti tudás elsajátításán túl a gyakorlati ismeretek minél szélesebb körű bővítése is nagy jelentőséggel bír – a múltban és napjainkban egyaránt. A hallgatók is bekapcsolódhattak bizonyos tanszéki feladatokba, de tervpályázatokon is indulhattak, külön engedéllyel dolgozhattak, illetve mindegyikük számára kötelező volt 1951-től a nyári termelési gyakorlaton való részvétel. Egy-egy visszaemlékezés segítségével kitérünk arra is, hogy mennyire voltak elégedettek az oktatók és a hallgatók egyetemen kívüli feladataikkal – így személyes nézőpontokkal is kiegészülnek a levéltári és szakirodalmi források.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-06-02","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649839","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az 1945 utáni modern épületek sorsa ma különösen problémás. A hazai műemlékes és építész szakma egy része, a nemzetközi szaktekintélyekkel egyidőben, már a kilencvenes évek elején felfigyelt arra, hogy különleges, a hagyományos műemléki rekonstrukcióktól eltérő hozzáállást kíván megújításuk. A kétezres évek eleje óta azonban átfogó, szintetizáló kutatás itthon nem történt, és (a szocreál épületekkel nem számolva) csak néhány 1951 előtti épület vitatott műemléki rekonstrukciójára került sor. A hazai intézményes műemlékvédelem még a 2010 előtti időszakban sem tudott módszertani szempontból megújulni. Ennek akadálya nem elsősorban szakmai, inkább a döntéshozói akarat hiánya volt. Példákkal illusztrálom, hogy Nyugat- Európában eközben milyen eredményeket értek el a modern épületeknek – elsősorban a hatvanas évek épületeinek – felújítása területén, és ennek kontextusába helyezem a hazai helyzetet. Miközben itthon a hivatalosan védett, II. világháború utáni épületek legtöbbje pusztul, a védelem körein jórészt kívül esők újrahasznosítására számos példát találunk. Az adaptive reuse (alkalmazkodó, rugalmas újrafelhasználás) a nemzetközi építészeti színtér egyik legkurrensebb témája az utóbbi évtizedben. A fogalom több lehetséges értelmezése közül tanulmányomban leginkább úgy tekintek rá, mint az építészet, a belsőépítészet és az örökségvédelem egyfajta metszetére,1 szem előtt tartva, hogy ez a fajta alkotói hozzáállás magában hordozza az újrahasznosítás fenntarthatósági és környezetvédelmi aspektusait is. A 2008-as gazdasági világválság után, de kiemelten 2015 körültől megfigyelhetjük a hazai, 1945 utáni épületállománnyal foglalkozó reuse-projektek számának, valamint az ezekre irányuló figyelemnek a növekedését. Új lendületet kapott és új szereplőkkel gazdagodott az e korszak örökségéről szóló párbeszéd is – igaz egy szűkebb szakmai közeg kereteit továbbra sem lépi át. A rekonstrukciók mellett kiemelt hangsúlyt kapott az újrahasznosítás fontossága az egyre fokozódó klímaválság kihívásaira is reagálva. Az intézményes védelemtől függetlenül létrejött hazai újrahasznosítási projektek közül vannak példamutatók, vitathatók és pusztítók is. Konkrét eseteket mutatok be vázlatosan, amiből, ha átfogó folyamatok nem is, de tendenciák kirajzolódhatnak. Az ezekben való eligazodást rövid kritikai elemzések segítik. A példák sora mutatja, hogy „szerves” folyamatként is megindult a megújulás, ugyanakkor az örökség jórészt védtelen a mindenkori politika és a beruházók esetleges romboló szándékától. Amennyiben hiányzik az intézményes, de differenciáló, többszintű és rugalmas örökségvédelem, a felújítások sikere az egyes építészek és megbízóik ízlésén és szubjektív döntésein múlik. The fate of modern buildings built after 1945 is particularly problematic today. Some of the Hungarian architects and experts of the built heritage, at the same time as international professionals, noticed in the early 1990s that their renewal required a special attitude different from tradi
{"title":"Rekonstrukció, újrafelhasználás és bontás •","authors":"Hartmann Gergely","doi":"10.1556/096.2021.00059","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2021.00059","url":null,"abstract":"Az 1945 utáni modern épületek sorsa ma különösen problémás. A hazai műemlékes és építész szakma egy része, a nemzetközi szaktekintélyekkel egyidőben, már a kilencvenes évek elején felfigyelt arra, hogy különleges, a hagyományos műemléki rekonstrukcióktól eltérő hozzáállást kíván megújításuk. A kétezres évek eleje óta azonban átfogó, szintetizáló kutatás itthon nem történt, és (a szocreál épületekkel nem számolva) csak néhány 1951 előtti épület vitatott műemléki rekonstrukciójára került sor. A hazai intézményes műemlékvédelem még a 2010 előtti időszakban sem tudott módszertani szempontból megújulni. Ennek akadálya nem elsősorban szakmai, inkább a döntéshozói akarat hiánya volt. Példákkal illusztrálom, hogy Nyugat- Európában eközben milyen eredményeket értek el a modern épületeknek – elsősorban a hatvanas évek épületeinek – felújítása területén, és ennek kontextusába helyezem a hazai helyzetet.\u0000 Miközben itthon a hivatalosan védett, II. világháború utáni épületek legtöbbje pusztul, a védelem körein jórészt kívül esők újrahasznosítására számos példát találunk. Az adaptive reuse (alkalmazkodó, rugalmas újrafelhasználás) a nemzetközi építészeti színtér egyik legkurrensebb témája az utóbbi évtizedben. A fogalom több lehetséges értelmezése közül tanulmányomban leginkább úgy tekintek rá, mint az építészet, a belsőépítészet és az örökségvédelem egyfajta metszetére,1 szem előtt tartva, hogy ez a fajta alkotói hozzáállás magában hordozza az újrahasznosítás fenntarthatósági és környezetvédelmi aspektusait is. A 2008-as gazdasági világválság után, de kiemelten 2015 körültől megfigyelhetjük a hazai, 1945 utáni épületállománnyal foglalkozó reuse-projektek számának, valamint az ezekre irányuló figyelemnek a növekedését. Új lendületet kapott és új szereplőkkel gazdagodott az e korszak örökségéről szóló párbeszéd is – igaz egy szűkebb szakmai közeg kereteit továbbra sem lépi át. A rekonstrukciók mellett kiemelt hangsúlyt kapott az újrahasznosítás fontossága az egyre fokozódó klímaválság kihívásaira is reagálva.\u0000 Az intézményes védelemtől függetlenül létrejött hazai újrahasznosítási projektek közül vannak példamutatók, vitathatók és pusztítók is. Konkrét eseteket mutatok be vázlatosan, amiből, ha átfogó folyamatok nem is, de tendenciák kirajzolódhatnak. Az ezekben való eligazodást rövid kritikai elemzések segítik.\u0000 A példák sora mutatja, hogy „szerves” folyamatként is megindult a megújulás, ugyanakkor az örökség jórészt védtelen a mindenkori politika és a beruházók esetleges romboló szándékától. Amennyiben hiányzik az intézményes, de differenciáló, többszintű és rugalmas örökségvédelem, a felújítások sikere az egyes építészek és megbízóik ízlésén és szubjektív döntésein múlik.\u0000 The fate of modern buildings built after 1945 is particularly problematic today. Some of the Hungarian architects and experts of the built heritage, at the same time as international professionals, noticed in the early 1990s that their renewal required a special attitude different from tradi","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"128 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-02-14","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649977","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
The study is based on the re-combination or synthesis of international scientific literature, and the definition of the notions center, and sub-center. A conceptual-structural framework of socio-spatial characteristics of centers (and sub-centers) is set up, these factors are essential elements of making, maintaining, and rehabilitating a city: Market and Competition; Node and Pole; Faith; Power; Security; Mixture; and Identity. In an evaluation matrix, the meta-physical characteristics (that are the determining factors of the physical attributes) of these archetypes are drawn. Based on famous theorists, three types of city forms are distinguished: the “traditional / organic”, the “modern / planned”, and the “contemporary / disjointed” ones. We argue that the historical, theoretical-conceptual background of the triple division is comprehensible. However, this trichotomy lacks some essential elements, “measurable” aspects of city centers – outlined in our study –, which are important in contemporary urban processes and support more realistic urban planning.Tanulmányunkban – nemzetközi szakirodalmi kutatás alapján – definiáljuk a központ és az alközpont fogalmakat. Meghatározzuk a központok (és az alközpontok) téri-társadalmi jellemzőinek konceptuális és strukturális keretrendszerét. Ezek az alkotóelemek – Piac és Verseny; Csomópont és Pólus; Hit; Hatalom; Biztonság; Vegyesség; Identitás – a város alapításának, fenntartásának és megújításának feltételei. Egy értékelő mátrix segítségével összegezzük ezen archetípusok metafizikai jellemzőit, és amellett érvelünk, hogy ezek determinálják a központok fizikai tulajdonságait. Elismert szerzőkre hivatkozva ismertetjük a legelfogadottabb városmodellek hármas felosztását: a hagyományos / organikus, a modern / tervezett és a kortárs / széttagolt tipológiát. Azt állítjuk, hogy a hármas felosztás történelmi, elméleti-konceptuális háttere megalapozott. Ugyanakkor ez a hármasság nem foglalja magában azokat a „mérhető” – a tanulmányban felvázolt – szempontokat, amelyek segítségével a valósághoz jobban közelítő, a tervezési gyakorlatban könnyebben alkalmazható központmodellek vázolhatók fel.
本研究基于对国际科学文献的重新组合或综合，并对中心和次中心的概念进行了界定。建立了城市中心(及副中心)社会空间特征的概念结构框架，这些因素是城市形成、维持和恢复的基本要素:市场和竞争;节点和极点;信仰;权力;安全;混合物;和身份。在评估矩阵中，绘制出这些原型的元物理特征(即物理属性的决定因素)。根据著名理论家的观点，将城市形态划分为“传统/有机”、“现代/规划”和“当代/脱节”三种类型。我们认为，三重划分的历史、理论和概念背景是可以理解的。然而，这种三分法缺乏一些基本要素，即我们研究中概述的城市中心的“可测量”方面，这些要素在当代城市进程中很重要，并支持更现实的城市规划。Tanulmányunkban - nemzetközi szakirodalmi kutatás alapján - definiáljuk a központ samas az alközpont fogalmakat。Meghatározzuk a központok (samas az alközpontok) téri-társadalmi jellemzőinek konceptuális samas strukturális keretrendszersamas。Ezek az alkotóelemek - Piac Verseny;Csomópont ;打击;Hatalom;Biztonsag;Vegyesseg;Identitás -一个város alapításának, fenntartásának samas megújításának feltsamtelei。埃及的 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -Elismert szerzőkre hivatkozva ismertetj k a legelfogadottabb városmodellek hármas felosztását:一个hagyományos / organikus，一个现代的/ tervezett samas kortárs / szsametagolt tipológiát。Azt állítjuk, hogy a hármas felosztás történelmi, elméleti-konceptuális háttere megalapozott。Ugyanakkor ez a hármasság nem foglalja magában azokat a " m录影带录影带" - a tanulmányban felvázolt - szempontokat, amelyek segítségével a valósághoz jobban közelítő， a tervezsam录影带录影带录影带gyakorlatban könnyebben alkalmazható központmodellek vázolhatók fel。
{"title":"Understanding Centrality Theories •","authors":"Anna Kornélia Losonczy, Annamária Orbán","doi":"10.1556/096.2021.00048","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2021.00048","url":null,"abstract":"The study is based on the re-combination or synthesis of international scientific literature, and the definition of the notions center, and sub-center. A conceptual-structural framework of socio-spatial characteristics of centers (and sub-centers) is set up, these factors are essential elements of making, maintaining, and rehabilitating a city: Market and Competition; Node and Pole; Faith; Power; Security; Mixture; and Identity. In an evaluation matrix, the meta-physical characteristics (that are the determining factors of the physical attributes) of these archetypes are drawn. Based on famous theorists, three types of city forms are distinguished: the “traditional / organic”, the “modern / planned”, and the “contemporary / disjointed” ones. We argue that the historical, theoretical-conceptual background of the triple division is comprehensible. However, this trichotomy lacks some essential elements, “measurable” aspects of city centers – outlined in our study –, which are important in contemporary urban processes and support more realistic urban planning.Tanulmányunkban – nemzetközi szakirodalmi kutatás alapján – definiáljuk a központ és az alközpont fogalmakat. Meghatározzuk a központok (és az alközpontok) téri-társadalmi jellemzőinek konceptuális és strukturális keretrendszerét. Ezek az alkotóelemek – Piac és Verseny; Csomópont és Pólus; Hit; Hatalom; Biztonság; Vegyesség; Identitás – a város alapításának, fenntartásának és megújításának feltételei. Egy értékelő mátrix segítségével összegezzük ezen archetípusok metafizikai jellemzőit, és amellett érvelünk, hogy ezek determinálják a központok fizikai tulajdonságait. Elismert szerzőkre hivatkozva ismertetjük a legelfogadottabb városmodellek hármas felosztását: a hagyományos / organikus, a modern / tervezett és a kortárs / széttagolt tipológiát. Azt állítjuk, hogy a hármas felosztás történelmi, elméleti-konceptuális háttere megalapozott. Ugyanakkor ez a hármasság nem foglalja magában azokat a „mérhető” – a tanulmányban felvázolt – szempontokat, amelyek segítségével a valósághoz jobban közelítő, a tervezési gyakorlatban könnyebben alkalmazható központmodellek vázolhatók fel.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-02-04","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649924","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：