Gottner Richárd recenziója a Heike monogatari új, Bärnkopf Zsolt által készített magyar fordításáról.
{"title":"japán klasszikus a szamurájok hajnaláról immáron magyarul","authors":"Richárd Gábor Gottner","doi":"10.38144/tkt.2023.1.17","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.17","url":null,"abstract":"Gottner Richárd recenziója a Heike monogatari új, Bärnkopf Zsolt által készített magyar fordításáról.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"115490598","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A jelen kutatás célja, hogy a wu 巫 írásjegy vizsgálatán keresztül átfogóbb képet kapjunk e vallási tevékenységet végző személy alakjáról, melyet gyakran a szibériai sámán személyével állítanak párhuzamba. Magáról a sámánról és a wuról, illetve tevékenységeik analógiájáról igen gazdag kutatási anyag áll rendelkezésre, a két fogalom rokonítása pedig gyakran képezi heves viták tárgyát a szakértők körében. A jelen írás ugyanakkor nem kíván állást foglalni ezen vélemények kusza sokasága között és a wu írásjegyet a szibériai sámán archetípustól függetlenül, a régi Kína ránk maradt írásos emlékei alapján definiálja. A wu írásjegyet tehát a sokkal ritkábban alkalmazott etimológiai vizsgálatnak vetem alá, mely során kronologikusan elemzem az írásjegy kontextuális és alaki jellemzőit, a jóslócsont-feliratoktól (jiaguwen 甲骨文) kezdve a Shuowen jiezi 說文解字 wuról szóló szócikkével bezárólag. A különböző korokból származó szövegek alapján megállapítható, hogy éles különbség mutatkozik a jóslócsont-feliratokon szereplő wu írásjegy jelentése és a Zhou-kori 周代 (i. e. 1046 – i. e. 256-ig) szövegek wuja között. Az előbbinél legtöbbször nem is egy személyt jelöl az írásjegy, vagy ha mégis, akkor egy igen alacsony státuszú illetőt. Ezzel szemben a Zhou-kori szövegek a wukat gyakran magasrangú hivatalnokokként ábrázolják, illetve a Zhou-kor előrehaladtával a wut egyre inkább a halállal, katasztrófákkal és démonokkal gazdag szövegekben említik. A két korszak szemantikai szempontból eltérő wu-értelmezését a Shuowen kapcsolja össze, amely – bár meglehetősen homályosan fogalmazva – az írásjegy eredetét a szellemeket lecsábító táncosnők alakjára vezeti vissza, ugyanakkor egyfajta ácseszközként – tehát nem személyként – is hivatkozik a wura. A jelen kutatás az írásjegy jelentésének ezen korszakonként eltérő értelmezéseit követi végig és köti össze, valamint a Shuowen etimológiai utalásaiból kiindulva fejti vissza az írásjegy kialakulásának lehetséges állomásait, hogy ezáltal adjon még átfogóbb képet a régi Kína e meglehetősen egyedi vallási tevékenységet végző személyéről, a wuról.
{"title":"wu 巫 („sámán”) karakter jelentésének változása a Shang-dinasztiától a Han-dinasztiáig","authors":"István Olajos","doi":"10.38144/tkt.2023.1.8","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.8","url":null,"abstract":"A jelen kutatás célja, hogy a wu 巫 írásjegy vizsgálatán keresztül átfogóbb képet kapjunk e vallási tevékenységet végző személy alakjáról, melyet gyakran a szibériai sámán személyével állítanak párhuzamba. Magáról a sámánról és a wuról, illetve tevékenységeik analógiájáról igen gazdag kutatási anyag áll rendelkezésre, a két fogalom rokonítása pedig gyakran képezi heves viták tárgyát a szakértők körében. A jelen írás ugyanakkor nem kíván állást foglalni ezen vélemények kusza sokasága között és a wu írásjegyet a szibériai sámán archetípustól függetlenül, a régi Kína ránk maradt írásos emlékei alapján definiálja. A wu írásjegyet tehát a sokkal ritkábban alkalmazott etimológiai vizsgálatnak vetem alá, mely során kronologikusan elemzem az írásjegy kontextuális és alaki jellemzőit, a jóslócsont-feliratoktól (jiaguwen 甲骨文) kezdve a Shuowen jiezi 說文解字 wuról szóló szócikkével bezárólag. A különböző korokból származó szövegek alapján megállapítható, hogy éles különbség mutatkozik a jóslócsont-feliratokon szereplő wu írásjegy jelentése és a Zhou-kori 周代 (i. e. 1046 – i. e. 256-ig) szövegek wuja között. Az előbbinél legtöbbször nem is egy személyt jelöl az írásjegy, vagy ha mégis, akkor egy igen alacsony státuszú illetőt. Ezzel szemben a Zhou-kori szövegek a wukat gyakran magasrangú hivatalnokokként ábrázolják, illetve a Zhou-kor előrehaladtával a wut egyre inkább a halállal, katasztrófákkal és démonokkal gazdag szövegekben említik. A két korszak szemantikai szempontból eltérő wu-értelmezését a Shuowen kapcsolja össze, amely – bár meglehetősen homályosan fogalmazva – az írásjegy eredetét a szellemeket lecsábító táncosnők alakjára vezeti vissza, ugyanakkor egyfajta ácseszközként – tehát nem személyként – is hivatkozik a wura. A jelen kutatás az írásjegy jelentésének ezen korszakonként eltérő értelmezéseit követi végig és köti össze, valamint a Shuowen etimológiai utalásaiból kiindulva fejti vissza az írásjegy kialakulásának lehetséges állomásait, hogy ezáltal adjon még átfogóbb képet a régi Kína e meglehetősen egyedi vallási tevékenységet végző személyéről, a wuról.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"20 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"125223818","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A huatou 話頭 ('kulcsmondat') fogalom a chan buddhizmus egyik jellegzetes meditációs technikájára utal. A tanulmány a huatou használati és szemantikait változásait vizsgálja különböző X–XII. századi chan szövegekben.A huatou kifejezés már az első chan gong’an 公案 (jap. kōan) gyűjteményben is előfordult, vagyis a többnyire mesterek és tanítványaik közötti interakciókat lejegyző történetek, példázatok gyűjteményében, név szerint a 952-ben összeállított Zutang ji 祖堂集 (A pátriárkák csarnokának gyűjteménye) című szöveggyűjteményben. A huatou jelentőssége Dahui Zonggao 大慧宗杲 (1089–1163) tanításainak köszönhetően változott jelentősen, szerinte ugyanis a huatou a gong’an egyesszenciális egysége, a szituáció kulcspontja, s egyben az általa tanított meditációs technika alapja.Jelen tanulmány célja, egyfeleől, hogy a huatou kifejezés különböző szövegforrásokban való előfordulásait megvizsgálva, illetve szövegpéldák bemutatásával történeti áttekintést nyújtson a fogalom szemantikai alakulását illetően. Célja, másfelől, hogy rámutasson, a kifejezés mindig is fellelhető volt a chan gong’an irodalomban, ezzel bemutatva, hogy a Dahui Zonggao-féle meditációs technikaként való használátot a chan buddhizmusban milyen történeti fázisok előzték meg.
{"title":"huatou 話頭 chan buddhista meditációra vonatkozó fogalom vizsgálata X–XII. századi szövegekben","authors":"Mirella Keller","doi":"10.38144/tkt.2023.1.5","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.5","url":null,"abstract":"A huatou 話頭 ('kulcsmondat') fogalom a chan buddhizmus egyik jellegzetes meditációs technikájára utal. A tanulmány a huatou használati és szemantikait változásait vizsgálja különböző X–XII. századi chan szövegekben.A huatou kifejezés már az első chan gong’an 公案 (jap. kōan) gyűjteményben is előfordult, vagyis a többnyire mesterek és tanítványaik közötti interakciókat lejegyző történetek, példázatok gyűjteményében, név szerint a 952-ben összeállított Zutang ji 祖堂集 (A pátriárkák csarnokának gyűjteménye) című szöveggyűjteményben. A huatou jelentőssége Dahui Zonggao 大慧宗杲 (1089–1163) tanításainak köszönhetően változott jelentősen, szerinte ugyanis a huatou a gong’an egyesszenciális egysége, a szituáció kulcspontja, s egyben az általa tanított meditációs technika alapja.Jelen tanulmány célja, egyfeleől, hogy a huatou kifejezés különböző szövegforrásokban való előfordulásait megvizsgálva, illetve szövegpéldák bemutatásával történeti áttekintést nyújtson a fogalom szemantikai alakulását illetően. Célja, másfelől, hogy rámutasson, a kifejezés mindig is fellelhető volt a chan gong’an irodalomban, ezzel bemutatva, hogy a Dahui Zonggao-féle meditációs technikaként való használátot a chan buddhizmusban milyen történeti fázisok előzték meg.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"6 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"127932186","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Ma magától értetődőnek hat a buddhizmus alapítóját és kulcsfiguráját a Buddhaként említeni. A megvilágosodott Gotama remetének egyértelműen ez a legáltalánosabb és legelterjedtebb titulusa, függetlenül attól, hogy nyugati vagy keleti, vallásos vagy tudományos kontextusban kerül elő a név. A páli Tipiṭaka korai rétegei és a korai kínai fordítások azonban arra engednek következtetni, hogy ez nem volt mindig így. E tanulmány a fenti jelenséget eredményező folyamatot vizsgálja a páli Majjhima-, Saṃyutta- és Khuddaka-nikāya bizonyos részei, illetve egyes korai kínai buddhista fordítások segítségével.
{"title":"Buddha – a megnevezés elterjedésének történeti rekonstrukciója korai páli és kínai szövegek vizsgálatán keresztül","authors":"Boglárka Wessely-Fenyvesi","doi":"10.38144/tkt.2023.1.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.3","url":null,"abstract":"Ma magától értetődőnek hat a buddhizmus alapítóját és kulcsfiguráját a Buddhaként említeni. A megvilágosodott Gotama remetének egyértelműen ez a legáltalánosabb és legelterjedtebb titulusa, függetlenül attól, hogy nyugati vagy keleti, vallásos vagy tudományos kontextusban kerül elő a név. A páli Tipiṭaka korai rétegei és a korai kínai fordítások azonban arra engednek következtetni, hogy ez nem volt mindig így. E tanulmány a fenti jelenséget eredményező folyamatot vizsgálja a páli Majjhima-, Saṃyutta- és Khuddaka-nikāya bizonyos részei, illetve egyes korai kínai buddhista fordítások segítségével.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"20 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"125193698","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Hishida Shunsō 菱田春草 (1874–1911) a Meiji-kori nihonga festők egyik első generációjához tartozott. Ezt az „új” stílust, avagy műfajt a nyugati festészeti stílusok és technikák gyors terjedésével szemben a hagyományos japán festészetet megmentő irányzatként állították be. Bár a Shunsō művészete iránti érdeklődés az elmúlt néhány évtizedben folyamatosan nőtt Japánban, még mindig meglehetősen ismeretlen a nyugati kutatók körében, és ez különösen igaz a buddhista festményeire.A jelen tanulmányban egy ilyen buddhista témájú festményt vizsgálok meg. A festmény a Fugen Bosatsu (Samantabhadra Bodhisattva) címet viseli, és egy fiatal fiút ábrázol, aki egy elefánt tetején olvas. Maga a festmény nem közismert és a datálása is kérdéses, ezért bizonyítékokkal alátámasztva érvelek amellett, hogy 1903 előtt készült, amikor is a szintén nihonga festő és barát Yokoyama Taikannal 横山大観 (1868–1958) Indiába utazott, hogy felfedezze a kortárs indiai (vallásos) művészetet. Ez az utazás kétségkívül változást hozott a stílusában, főként, ami a buddhista témájú festményeit illeti. A tanulmány fő tézise, hogy a Fugen-festmény határvonalat jelent Shunsō vallásos festményeiben, és megállapítható, hogy stilisztikailag különbözik az indiai tartózkodás után készült festményeitől. Ezen buddhista istenség ábrázolásának számos hagyományos gyökere van, azonban itt egy ikonográfiai szempontból hibrid formával találkozunk, amelyben keverednek a zen festészetben általános Shaka-háromságok előzményei a kevésbé ismert és elterjedt Chigo Fugen (Samantabhadra fiatal fiúként ábrázolva) megjelenítésével. Shunsō szembeállította az elefánt realista ábrázolását a hagyományosan kivitelezett kontúros fiúképpel, ezért ez a festmény az egyik legjobb példa arra, hogy a nihongaművészek hogyan ötvözték keleti (jelen esetben japán) örökségüket a nyugati művészeti technikákkal és anyagokkal, amelyeket újonnan kerültek át Japánba a Meiji-korban.
{"title":"Kelet és Nyugat találkozása Hishida Shunsō Samantabhadra ábrázolásán","authors":"Mónika Kiss","doi":"10.38144/tkt.2023.1.6","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.6","url":null,"abstract":"Hishida Shunsō 菱田春草 (1874–1911) a Meiji-kori nihonga festők egyik első generációjához tartozott. Ezt az „új” stílust, avagy műfajt a nyugati festészeti stílusok és technikák gyors terjedésével szemben a hagyományos japán festészetet megmentő irányzatként állították be. Bár a Shunsō művészete iránti érdeklődés az elmúlt néhány évtizedben folyamatosan nőtt Japánban, még mindig meglehetősen ismeretlen a nyugati kutatók körében, és ez különösen igaz a buddhista festményeire.A jelen tanulmányban egy ilyen buddhista témájú festményt vizsgálok meg. A festmény a Fugen Bosatsu (Samantabhadra Bodhisattva) címet viseli, és egy fiatal fiút ábrázol, aki egy elefánt tetején olvas. Maga a festmény nem közismert és a datálása is kérdéses, ezért bizonyítékokkal alátámasztva érvelek amellett, hogy 1903 előtt készült, amikor is a szintén nihonga festő és barát Yokoyama Taikannal 横山大観 (1868–1958) Indiába utazott, hogy felfedezze a kortárs indiai (vallásos) művészetet. Ez az utazás kétségkívül változást hozott a stílusában, főként, ami a buddhista témájú festményeit illeti. A tanulmány fő tézise, hogy a Fugen-festmény határvonalat jelent Shunsō vallásos festményeiben, és megállapítható, hogy stilisztikailag különbözik az indiai tartózkodás után készült festményeitől. Ezen buddhista istenség ábrázolásának számos hagyományos gyökere van, azonban itt egy ikonográfiai szempontból hibrid formával találkozunk, amelyben keverednek a zen festészetben általános Shaka-háromságok előzményei a kevésbé ismert és elterjedt Chigo Fugen (Samantabhadra fiatal fiúként ábrázolva) megjelenítésével. Shunsō szembeállította az elefánt realista ábrázolását a hagyományosan kivitelezett kontúros fiúképpel, ezért ez a festmény az egyik legjobb példa arra, hogy a nihongaművészek hogyan ötvözték keleti (jelen esetben japán) örökségüket a nyugati művészeti technikákkal és anyagokkal, amelyeket újonnan kerültek át Japánba a Meiji-korban.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"52 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"116819086","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Szamantabhadra bódhiszattva a mahájána buddhizmus égi bódhiszattváinak egyike, a kelet-ázsiai buddhizmusban az i. sz. V. század óta tisztelet tárgya, akit számos módon jelenítenek meg a kelet-ázsiai művészetben. A rá vonatkozó első forrás a Lótusz szútra, amelyet Dharmaraksa fordított le először kínaira 286-ban Zheng fahua jing 正法華經címmel, később pedig a híres fordító, Kumáradzsíva (344–413) fordította le ismét 406-ban Miaofa lianhua jing 妙法蓮華經 címmel. Szamantabhadra a Lótusz szútra utolsó, „Szamantabhadra bódhiszattva buzdítása” (Puxian pusa quanfa pin 普賢菩薩勸發品) című fejezetében jelenik meg, amely a szútra gyakorlására ösztönzi a híveket. Feltehetően a Lótusz szútra hatása alatt íródott a Szamantabhadra vizualizációs szútrája (Guan Puxian pusa xingfa jing 觀普賢菩薩行法經, T.277) című mű, amely rendkívül részletes leírását adja Szamantabhadra megjelenésének hatagyarú elefántján. Ez az apokrif szöveg vizualizációs gyakorlatok elemeit tartalmazza, amelyek vélhetően Belső-Ázsiából származnak, valamint egy bűnbánat rituálét, amely az ebben az életben és az előzőekben elkövetett minden bűntől való megszabadulást tesz lehetővé. Szamantabhadra kultuszának harmadik forrása a Buddhávatamszaka-szútra, amelyet Buddhabhadra (359–429) fordított le kínaira 420-ban hatvan tekercsben, majd a Siksánanda (652–710) 699-ben nyolcvan tekercsben. A szöveg sajátossága, hogy a Buddha tanítását elsősorban bódhiszattvák közvetítik benne. Ezek egyike Szamantabhadra, aki a mű több mint harmadában beszél Buddha helyett. A Buddhávatamszaka-szútra két fejezete is említi Szamantabhadra nevét. Az egyik a „Szamantabhdra szamádhija” (Puxian sanmei普賢三昧), a másik a „Szamantabhadra gyakorlata” (Puxian xing 普賢行). A szútra IX. századi tibeti fordítása egy másik, „Szamantabhadra tanítása” című fejezetet is tartalmaz (Kun tu bzang po’i spyod pa bstan pa), amely a szútra egyik kínai fordításában sem található meg. Siksánanda azonban önálló műként kínaira fordította ezt a művet Da fangguang Puxian suo shuo jing 大方廣普賢所說經 (T. 298) címmel. A jelen tanulmány a „Szamantabhadra szamádhija” és a „Szamantabhadra tanítása” című fejezetek kínai változatának magyar fordítását tartalmazza a tibeti variánsokkal egybevetve.
{"title":"Szamantabhadra bódhiszattva szerepe és jelentősége az Avatamszaka-szútrában","authors":"Imre Hamar","doi":"10.38144/tkt.2023.1.4","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.4","url":null,"abstract":"Szamantabhadra bódhiszattva a mahájána buddhizmus égi bódhiszattváinak egyike, a kelet-ázsiai buddhizmusban az i. sz. V. század óta tisztelet tárgya, akit számos módon jelenítenek meg a kelet-ázsiai művészetben. A rá vonatkozó első forrás a Lótusz szútra, amelyet Dharmaraksa fordított le először kínaira 286-ban Zheng fahua jing 正法華經címmel, később pedig a híres fordító, Kumáradzsíva (344–413) fordította le ismét 406-ban Miaofa lianhua jing 妙法蓮華經 címmel. Szamantabhadra a Lótusz szútra utolsó, „Szamantabhadra bódhiszattva buzdítása” (Puxian pusa quanfa pin 普賢菩薩勸發品) című fejezetében jelenik meg, amely a szútra gyakorlására ösztönzi a híveket. Feltehetően a Lótusz szútra hatása alatt íródott a Szamantabhadra vizualizációs szútrája (Guan Puxian pusa xingfa jing 觀普賢菩薩行法經, T.277) című mű, amely rendkívül részletes leírását adja Szamantabhadra megjelenésének hatagyarú elefántján. Ez az apokrif szöveg vizualizációs gyakorlatok elemeit tartalmazza, amelyek vélhetően Belső-Ázsiából származnak, valamint egy bűnbánat rituálét, amely az ebben az életben és az előzőekben elkövetett minden bűntől való megszabadulást tesz lehetővé. Szamantabhadra kultuszának harmadik forrása a Buddhávatamszaka-szútra, amelyet Buddhabhadra (359–429) fordított le kínaira 420-ban hatvan tekercsben, majd a Siksánanda (652–710) 699-ben nyolcvan tekercsben. A szöveg sajátossága, hogy a Buddha tanítását elsősorban bódhiszattvák közvetítik benne. Ezek egyike Szamantabhadra, aki a mű több mint harmadában beszél Buddha helyett. A Buddhávatamszaka-szútra két fejezete is említi Szamantabhadra nevét. Az egyik a „Szamantabhdra szamádhija” (Puxian sanmei普賢三昧), a másik a „Szamantabhadra gyakorlata” (Puxian xing 普賢行). A szútra IX. századi tibeti fordítása egy másik, „Szamantabhadra tanítása” című fejezetet is tartalmaz (Kun tu bzang po’i spyod pa bstan pa), amely a szútra egyik kínai fordításában sem található meg. Siksánanda azonban önálló műként kínaira fordította ezt a művet Da fangguang Puxian suo shuo jing 大方廣普賢所說經 (T. 298) címmel. A jelen tanulmány a „Szamantabhadra szamádhija” és a „Szamantabhadra tanítása” című fejezetek kínai változatának magyar fordítását tartalmazza a tibeti variánsokkal egybevetve.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"16 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"128402963","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A klasszikus kínai líra első és egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású gyűjteményének, a Dalok könyve (Shi jing 詩經) 305 verse közül egynéhány különös figyelmet kapott a magyar költők, fordítók körében. A szerző a 185. versnek (Qifu 祈父) nem kevesebb, mint tíz – többségében lappangó, illetve mára elfeledett – fordítás-változatát gyűjtötte össze. Alighanem ez a vers az egyik, magyar nyelvre legtöbbet átültetett klasszikus kínai költemény. Fordításai közül nyolc az 1924. és 1949. között eltelt, két és fél évtized alatt született. Némelyik igen jeles alkotókhoz köthető, sőt Kassák Lajost (1887–1967) az egyik fordítás megjelentetése miatt két hónap fogházban letöltendő büntetésre is ítélték. A tanulmány a vers korabeli népszerűségének okát, a háborúellenes világlíra magyar nyelvű költői propagandájában betöltött szerepét vizsgálja.
{"title":"gárda dala","authors":"Zsolt Tokaji","doi":"10.38144/tkt.2022.2.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2022.2.3","url":null,"abstract":"A klasszikus kínai líra első és egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású gyűjteményének, a Dalok könyve (Shi jing 詩經) 305 verse közül egynéhány különös figyelmet kapott a magyar költők, fordítók körében. A szerző a 185. versnek (Qifu 祈父) nem kevesebb, mint tíz – többségében lappangó, illetve mára elfeledett – fordítás-változatát gyűjtötte össze. Alighanem ez a vers az egyik, magyar nyelvre legtöbbet átültetett klasszikus kínai költemény. Fordításai közül nyolc az 1924. és 1949. között eltelt, két és fél évtized alatt született. Némelyik igen jeles alkotókhoz köthető, sőt Kassák Lajost (1887–1967) az egyik fordítás megjelentetése miatt két hónap fogházban letöltendő büntetésre is ítélték. A tanulmány a vers korabeli népszerűségének okát, a háborúellenes világlíra magyar nyelvű költői propagandájában betöltött szerepét vizsgálja.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"31 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"134303802","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Cseh Dávid Sándor recenziója Doma Petra Az idegen vonzásában. Sadayakko, Matsui Sumako és Hanako: színésznők az interkulturális színház kontextusában című kötetéről.
{"title":"idegen vonzásában","authors":"D. Cseh","doi":"10.38144/tkt.2022.2.9","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2022.2.9","url":null,"abstract":"Cseh Dávid Sándor recenziója Doma Petra Az idegen vonzásában. Sadayakko, Matsui Sumako és Hanako: színésznők az interkulturális színház kontextusában című kötetéről.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"7 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"115099444","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A nyelvi jelentés karteziánusan pszichologizáló elképzelését számos filozófus találta tarthatatlannak, és mintha Mishima Yukio rejtélyes művei egy azt szintén összeromboló elképzelést tükröznének mind szerkezetükben, mind elbeszélésük módjában, mind cselekményvezetésükben. Mishima Yukio életművében egy sajátos metafizikai elképzelés látszik újabb és újabb alakot ölteni, melynek első felbukkanását már az Egy maszk vallomásában (1949), egyik első regényében nyomon lehet követni. Mishima fő témája a pszichopátiaszerkezetű kegyetlenség volt, amelyet egy sajátos szubjektum-objektum szerkezetű metafizikai elképzeléssel összefüggő módon tárgyalt a műveiben. Emiatt hathatott esztétikájára nagyon erősen az archaikus görögség diszharmonikus világlátása, illetve tragédiaelmélete. Ugyanakkor fölvetődik az is, hogy Mishima sajátos elképzelése a nyelviség sajátos elképzelésével összefüggésben nem interpretálható-e az éntelenség hagyományos buddhista dogmájának megfelelőként.
{"title":"Mishima Yukio művészetének fizikalizmusa","authors":"András Kutor","doi":"10.38144/tkt.2022.2.7","DOIUrl":"https://doi.org/10.38144/tkt.2022.2.7","url":null,"abstract":"A nyelvi jelentés karteziánusan pszichologizáló elképzelését számos filozófus találta tarthatatlannak, és mintha Mishima Yukio rejtélyes művei egy azt szintén összeromboló elképzelést tükröznének mind szerkezetükben, mind elbeszélésük módjában, mind cselekményvezetésükben. Mishima Yukio életművében egy sajátos metafizikai elképzelés látszik újabb és újabb alakot ölteni, melynek első felbukkanását már az Egy maszk vallomásában (1949), egyik első regényében nyomon lehet követni. Mishima fő témája a pszichopátiaszerkezetű kegyetlenség volt, amelyet egy sajátos szubjektum-objektum szerkezetű metafizikai elképzeléssel összefüggő módon tárgyalt a műveiben. Emiatt hathatott esztétikájára nagyon erősen az archaikus görögség diszharmonikus világlátása, illetve tragédiaelmélete. Ugyanakkor fölvetődik az is, hogy Mishima sajátos elképzelése a nyelviség sajátos elképzelésével összefüggésben nem interpretálható-e az éntelenség hagyományos buddhista dogmájának megfelelőként.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"13 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"117086805","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：