Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2021.4.2
Knap Árpád, Bartha Diána, Barna Ildikó
2020-ban volt a trianoni békeszerződés 100. és a második világháborús haláltáborok felszabadításának a 75. évfordulója. Ez a két történelmi esemény központi szerepet foglal el a nemzeti emlékezetben, ezáltal a mai napig identitásformáló erővel bír és a legmegosztóbb témák közé tartozik, elválasztva egymástól az ideológiai és politikai oldalakat. Kutatásunkban egy több tízezer cikkből álló, magyar nyelvű, online sajtóból gyűjtött, politikai oldalak mentén bontott szövegkorpuszt vizsgáltunk a kvantitatív természetesnyelv-feldolgozási eszközök körébe tartozó topikmodellezés, illetve kvalitatív szövegelemzés segítségével. Az elkülönített topikokban a heroizálás, áldozatiság, bűnösség és hatálytalanítás fogalmainak előfordulását és jellegzetességeit elemeztük, bemutatva, hogy az egyes politikai oldalak milyen narratívában tárgyalják a két témát. Az elemzésünk kvalitatív részét összevetettük a magyar emlékezetpolitikát tárgyaló cikkek fő értelmezési keretével, bemutatva a hagyományosan is megjelenő passzív áldozati szerep aktuális jelenlétét, az áldozatok és hősök szerepének összemosását, a Trianon és a holokauszt kapcsán megjelenő, tabusítottnak számító narratívákat, valamint a felelősségvállalás hiányát. A „hősök” szerepében leggyakrabban a világháborús katonák, valamint a külhoni magyarok jelennek meg. Az áldozati narratíva szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hősökről kialakult képpel: a külhoni magyarok egyszerre jelennek meg mindkét szerepben, a passzív áldozati szerep pedig a magyar nép egészére jellemző. A hatálytalanítás hiányát aktuálpolitikai példán szemléltetjük. A bűnösséggel kapcsolatban a szélsőjobboldal kivételével nem találunk egységes narratívát. Összességében Trianon egy passzív áldozati szereppel kapcsolódott össze az elemzett cikkekben, míg a holokauszt kapcsán az egyes politikai oldalak narratívája még formálódik.
{"title":"Trianon és a holokauszt emlékezetpolitikai jellegzetességeinek elemzése természetesnyelv-feldolgozás használatával","authors":"Knap Árpád, Bartha Diána, Barna Ildikó","doi":"10.51624/szocszemle.2021.4.2","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2021.4.2","url":null,"abstract":"2020-ban volt a trianoni békeszerződés 100. és a második világháborús haláltáborok felszabadításának a 75. évfordulója. Ez a két történelmi esemény központi szerepet foglal el a nemzeti emlékezetben, ezáltal a mai napig identitásformáló erővel bír és a legmegosztóbb témák közé tartozik, elválasztva egymástól az ideológiai és politikai oldalakat. Kutatásunkban egy több tízezer cikkből álló, magyar nyelvű, online sajtóból gyűjtött, politikai oldalak mentén bontott szövegkorpuszt vizsgáltunk a kvantitatív természetesnyelv-feldolgozási eszközök körébe tartozó topikmodellezés, illetve kvalitatív szövegelemzés segítségével. Az elkülönített topikokban a heroizálás, áldozatiság, bűnösség és hatálytalanítás fogalmainak előfordulását és jellegzetességeit elemeztük, bemutatva, hogy az egyes politikai oldalak milyen narratívában tárgyalják a két témát. Az elemzésünk kvalitatív részét összevetettük a magyar emlékezetpolitikát tárgyaló cikkek fő értelmezési keretével, bemutatva a hagyományosan is megjelenő passzív áldozati szerep aktuális jelenlétét, az áldozatok és hősök szerepének összemosását, a Trianon és a holokauszt kapcsán megjelenő, tabusítottnak számító narratívákat, valamint a felelősségvállalás hiányát. A „hősök” szerepében leggyakrabban a világháborús katonák, valamint a külhoni magyarok jelennek meg. Az áldozati narratíva szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hősökről kialakult képpel: a külhoni magyarok egyszerre jelennek meg mindkét szerepben, a passzív áldozati szerep pedig a magyar nép egészére jellemző. A hatálytalanítás hiányát aktuálpolitikai példán szemléltetjük. A bűnösséggel kapcsolatban a szélsőjobboldal kivételével nem találunk egységes narratívát. Összességében Trianon egy passzív áldozati szereppel kapcsolódott össze az elemzett cikkekben, míg a holokauszt kapcsán az egyes politikai oldalak narratívája még formálódik.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629961","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.4
Tamás László, Mónika Makay
A nemzeti identitás az elmúlt évtizedek jelentős témája, amely a társadalomtudományos és a közéleti diskurzusok résztvevőit egyaránt foglalkoztatja. Tanulmányunkban képet kívánunk kapni arról, hogy a magyar társadalom tagjainak gondolatvilágában milyen potenciális „büszkeségelemek” jelennek meg. Az elemzés újdonságot jelent a tekintetben, hogy országosan reprezentatív adatokra támaszkodik, ugyanakkor a nyílt kérdezési technika és a feldolgozás induktív logikája révén lehetőséget biztosít a témával kapcsolatos vélemények feltérképezésére. A klaszterelemzés során létrehozott négy jellegzetes büszkeségcsoport más, szociodemográfiai és értékrendi változókkal való összevetése nyomán olyan kérdésekre is választ kívánunk adni, mint hogy alapvető szociológiai ismérvek mentén mennyire egységes vagy heterogén a társadalmi szolidaritás egyik pilléréül szolgáló nemzeti büszkeségforrásokról való közvélekedés, illetőleg milyen esetleges törésvonalak fedezhetők fel.
{"title":"A nemzeti büszkeség építőkövei : Nemzeti identitás és történelemkép a magyar társadalomban","authors":"Tamás László, Mónika Makay","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.4","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.4","url":null,"abstract":"A nemzeti identitás az elmúlt évtizedek jelentős témája, amely a társadalomtudományos és a közéleti diskurzusok résztvevőit egyaránt foglalkoztatja. Tanulmányunkban képet kívánunk kapni arról, hogy a magyar társadalom tagjainak gondolatvilágában milyen potenciális „büszkeségelemek” jelennek meg. Az elemzés újdonságot jelent a tekintetben, hogy országosan reprezentatív adatokra támaszkodik, ugyanakkor a nyílt kérdezési technika és a feldolgozás induktív logikája révén lehetőséget biztosít a témával kapcsolatos vélemények feltérképezésére. A klaszterelemzés során létrehozott négy jellegzetes büszkeségcsoport más, szociodemográfiai és értékrendi változókkal való összevetése nyomán olyan kérdésekre is választ kívánunk adni, mint hogy alapvető szociológiai ismérvek mentén mennyire egységes vagy heterogén a társadalmi szolidaritás egyik pilléréül szolgáló nemzeti büszkeségforrásokról való közvélekedés, illetőleg milyen esetleges törésvonalak fedezhetők fel.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"87551322","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2021.3.3
Fanni Dés
Power inequalities originating from capitalist patriarchy are having an impact on and even determining our personal relationships: gender, class and ethnic inequality are consistently present in our intimate ties as well (Ridgeway 2009). For socially mobile individuals from lower classes, one of the main costs of moving between social classes is to exist in the complex conflict that arises from distancing from the social class of origin in order to integrate into new social spaces (Bourdieu 2005, Friedman 2016). These internal conflicts that are caused by broadened social structures are also present not just in the difficulty of finding a desired romantic partner (Durst at al. 2014) but in the process of sustaining an intimate relationship with someone from a particular social background as well. Structural inequalities are also determinative factors in partner selection, education homogamy and ethnic homogamy are highly present in society (Kamijn 1993, 1998, 2010, Kang Fu 2001). In this paper, through analysing narratives of educationally upwardly mobile women in Hungary, regarding intimate partner selection and looking at intimate relationships themselves, I aim to discover how their narratives reflect upon the hidden costs of mobility. I show how gender, education and ethnic inequalities emerge through the personal accounts of their mobility experiences and to what extent these inequalities determine the process of finding a desired partner or sustaining an existing intimate relationship.
源自资本主义父权制的权力不平等正在影响甚至决定我们的个人关系:性别、阶级和种族不平等也一直存在于我们的亲密关系中(Ridgeway 2009)。对于来自较低阶层的社会流动个体来说，在社会阶层之间流动的主要成本之一是存在于复杂的冲突中，这种冲突是为了融入新的社会空间而与原始社会阶层保持距离(Bourdieu 2005, Friedman 2016)。这些由扩大的社会结构引起的内部冲突不仅存在于寻找理想的浪漫伴侣的困难中(Durst at al. 2014)，也存在于与来自特定社会背景的人维持亲密关系的过程中。结构性不平等也是伴侣选择的决定性因素，教育程度上的同性婚姻和种族上的同性婚姻在社会中高度存在(Kamijn 1993,1998,2010, Kang Fu 2001)。在本文中，通过分析匈牙利在教育上向上流动的女性的叙述，关于亲密伴侣的选择和关注亲密关系本身，我的目标是发现她们的叙述如何反映流动性的隐藏成本。我展示了性别、教育和种族不平等是如何通过他们流动经历的个人描述出现的，以及这些不平等在多大程度上决定了寻找理想伴侣或维持现有亲密关系的过程。
{"title":"Costs of social mobility in the context of intimate partner relationships. “It is really easy to be angry at someone who is in front of me and not at the system, which produces the inequalities between us”","authors":"Fanni Dés","doi":"10.51624/szocszemle.2021.3.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2021.3.3","url":null,"abstract":"Power inequalities originating from capitalist patriarchy are having an impact on and even determining our personal relationships: gender, class and ethnic inequality are consistently present in our intimate ties as well (Ridgeway 2009). For socially mobile individuals from lower classes, one of the main costs of moving between social classes is to exist in the complex conflict that arises from distancing from the social class of origin in order to integrate into new social spaces (Bourdieu 2005, Friedman 2016). These internal conflicts that are caused by broadened social structures are also present not just in the difficulty of finding a desired romantic partner (Durst at al. 2014) but in the process of sustaining an intimate relationship with someone from a particular social background as well. Structural inequalities are also determinative factors in partner selection, education homogamy and ethnic homogamy are highly present in society (Kamijn 1993, 1998, 2010, Kang Fu 2001). In this paper, through analysing narratives of educationally upwardly mobile women in Hungary, regarding intimate partner selection and looking at intimate relationships themselves, I aim to discover how their narratives reflect upon the hidden costs of mobility. I show how gender, education and ethnic inequalities emerge through the personal accounts of their mobility experiences and to what extent these inequalities determine the process of finding a desired partner or sustaining an existing intimate relationship.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70630173","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2021.3.5
Bálint Ábel Bereményi, J. Durst
This paper investigates the self-narratives of academically high-achieving, first generation college educated, and highly resilient Roma women. We place their meaning making and social navigation processes at the centre of our inquiry, understanding it as an important element of the resilience process of upward mobility (Ungar 2012). Self-narratives describing their changing social class and the corresponding dilemmas offers us the opportunity to understand their strategies, and how to accomplish a resilient minority mobility trajectory, by mitigating the tension and the emotional cost that unavoidably comes with the large social distance they travel between their community of origin and the newly attained class (Naudet 2018). The article draws on two research projects; the first conducted in Spain (2015-17) among 35 Roma university graduates, and the second in Hungary, (2018-20), between 150 Roma and non-Roma university graduates. We have selected one ‘resilient minority mobility trajectory’ as an ideal type from each database for the purposes of this comparison. In this category, upwardly mobile Roma graduates achieve their aspired self- development with the minimal ‘emotional cost’ possible. Our main argument is that a ‘minority path of social ascension’, in itself, is not enough to mitigate the high emotional costs of changing social class. It also requires negotiation, meaning making or reframing work. In this thesis, we support Michael Ungar’s proposal that resilience during upward mobility is a process in one’s ecological context and not an individual asset, and that meaning making work is a crucial part of it. We expand this thesis, however, by demonstrating how navigation among the available resources, and the negotiation of what a ‘proper Roma woman’ and a ‘successful life’ means, in the community of origin, plays a crucial part in accomplishing a resilient upward mobility process.
{"title":"Meaning making and resilience among academically high-achieving Roma women","authors":"Bálint Ábel Bereményi, J. Durst","doi":"10.51624/szocszemle.2021.3.5","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2021.3.5","url":null,"abstract":"This paper investigates the self-narratives of academically high-achieving, first generation college educated, and highly resilient Roma women. We place their meaning making and social navigation processes at the centre of our inquiry, understanding it as an important element of the resilience process of upward mobility (Ungar 2012). Self-narratives describing their changing social class and the corresponding dilemmas offers us the opportunity to understand their strategies, and how to accomplish a resilient minority mobility trajectory, by mitigating the tension and the emotional cost that unavoidably comes with the large social distance they travel between their community of origin and the newly attained class (Naudet 2018). The article draws on two research projects; the first conducted in Spain (2015-17) among 35 Roma university graduates, and the second in Hungary, (2018-20), between 150 Roma and non-Roma university graduates. We have selected one ‘resilient minority mobility trajectory’ as an ideal type from each database for the purposes of this comparison. In this category, upwardly mobile Roma graduates achieve their aspired self- development with the minimal ‘emotional cost’ possible. Our main argument is that a ‘minority path of social ascension’, in itself, is not enough to mitigate the high emotional costs of changing social class. It also requires negotiation, meaning making or reframing work. In this thesis, we support Michael Ungar’s proposal that resilience during upward mobility is a process in one’s ecological context and not an individual asset, and that meaning making work is a crucial part of it. We expand this thesis, however, by demonstrating how navigation among the available resources, and the negotiation of what a ‘proper Roma woman’ and a ‘successful life’ means, in the community of origin, plays a crucial part in accomplishing a resilient upward mobility process.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70630298","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2021.3.6
A. Papp Z, Csilla Zsigmond
The study examines the characteristics of intergenerational educational mobility among minority Hungarian youth living in Slovakia (Felvidék), Ukraine (Transcarpathia), Romania (Transylvania), Serbia (Vojvodina). The topic is important because in Hungary there is a paucity of studies that systematically analyse the challenges and coping strategies of first-generation students in general, or which go beyond minority aspects within social structures. The paper seeks to fill this gap by exploring first-generation intellectuals’ social structure and specific attitudes, based on real life Hungarian-minority experience. Based on a literature review, the authors set up four hypotheses: hypotheses related to social and cultural reproduction, a hypothesis concerning the political consequences of mobility, and assumptions related to minority identity. After testing the hypotheses and comparing the first- generation and multigenerational students’ characteristics, the authors conclude that in the minority context there took place a social and status culture reproduction, and mobility increases the likelihood of conservative political attitudes. The immobile stratum of minority multigenerational intellectuals tends to be much more liberal and transnational, using Hungarian citizenship as a new pragmatic opportunity.
{"title":"Educational mobility of Hungarian firstand multi-generational young intellectuals in four countries","authors":"A. Papp Z, Csilla Zsigmond","doi":"10.51624/szocszemle.2021.3.6","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2021.3.6","url":null,"abstract":"The study examines the characteristics of intergenerational educational mobility among minority Hungarian youth living in Slovakia (Felvidék), Ukraine (Transcarpathia), Romania (Transylvania), Serbia (Vojvodina). The topic is important because in Hungary there is a paucity of studies that systematically analyse the challenges and coping strategies of first-generation students in general, or which go beyond minority aspects within social structures. The paper seeks to fill this gap by exploring first-generation intellectuals’ social structure and specific attitudes, based on real life Hungarian-minority experience. Based on a literature review, the authors set up four hypotheses: hypotheses related to social and cultural reproduction, a hypothesis concerning the political consequences of mobility, and assumptions related to minority identity. After testing the hypotheses and comparing the first- generation and multigenerational students’ characteristics, the authors conclude that in the minority context there took place a social and status culture reproduction, and mobility increases the likelihood of conservative political attitudes. The immobile stratum of minority multigenerational intellectuals tends to be much more liberal and transnational, using Hungarian citizenship as a new pragmatic opportunity.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70630068","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2021.4.4
Bauer Zsófia
Ivett Szalma (Centre for Social Sciences, Hungarian Academy of Sciences Centre of Excellence and Corvinus University of Budapest) has in the last decade established herself as one of the key researchers in the Hungarian and international sociological community who is taking on the task of understanding public attitudes towards childlessness, infertility, and assisted reproduction technologies (ART). The present book fits seamlessly into her area of expertise on the statistical analysis of public attitudes towards ART, but also expands on her former quantitative focus and takes on an investigation of the topic through in-depth qualitative inquiry. Thus, the research built upon in the publication draws on the findings of other relevant work of Szalma’s, yet introduces the topic from a new methodological standpoint. To achieve a new level of understanding of social attitudes to medically assisted reproduction, Szalma adapts not merely one qualitative approach, but ventures into the topic with a multi-method qualitative research design. The combination of in-depth interviews and focus groups has been gaining ground in the qualitative research community recently. The choice to sample childless women allows for a unique, more focused investigation of ART that generates an understanding of the attitudes of its potential users.
{"title":"Book review. Reproductive and genetic responsibility: whose burden? : Ivett Szalma: Attitudes, norms, and beliefs related to assisted reproduction technologies among childless women in a pronatalist society","authors":"Bauer Zsófia","doi":"10.51624/szocszemle.2021.4.4","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2021.4.4","url":null,"abstract":"Ivett Szalma (Centre for Social Sciences, Hungarian Academy of Sciences Centre of Excellence and Corvinus University of Budapest) has in the last decade established herself as one of the key researchers in the Hungarian and international sociological community who is taking on the task of understanding public attitudes towards childlessness, infertility, and assisted reproduction technologies (ART). The present book fits seamlessly into her area of expertise on the statistical analysis of public attitudes towards ART, but also expands on her former quantitative focus and takes on an investigation of the topic through in-depth qualitative inquiry. Thus, the research built upon in the publication draws on the findings of other relevant work of Szalma’s, yet introduces the topic from a new methodological standpoint. To achieve a new level of understanding of social attitudes to medically assisted reproduction, Szalma adapts not merely one qualitative approach, but ventures into the topic with a multi-method qualitative research design. The combination of in-depth interviews and focus groups has been gaining ground in the qualitative research community recently. The choice to sample childless women allows for a unique, more focused investigation of ART that generates an understanding of the attitudes of its potential users.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70630158","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.3
Fanni Máté
Nowadays, online communities are typical sources of social support, which is a considerable help especially for those suffering from depression or anxiety. The aim of my research is to investigate the patterns of social support on an online depression and anxiety forum and to serve as an exploratory research of Natural Language Processing usage to classify comments into the categories of social support. The uniqueness of my research is the quantitative text analysis based on a complete qualitative analysis of the whole dataset. The conclusions of the qualitative analysis provide profound information for model definition, and for their evaluation. This knowledge is important for the investigation the potential of automatic text analysis in sociology. On average, four out of five comments are related to social support on the examined forum. Informational support appears in 59.9 percent of the supportive comments, while emotional support appears in 44.7 percent. The applied models’ accuracies are nearly 80 percent, which means that they classified the vast majority of comments into the right category. The results show that there is a potential in building reliable models in order to classify the comments into the previously defined categories of social support.
{"title":"Társas támogatás megjelenése egy depresszió és szorongás témájú online fórumon","authors":"Fanni Máté","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.3","url":null,"abstract":"Nowadays, online communities are typical sources of social support, which is a considerable help especially for those suffering from depression or anxiety. The aim of my research is to investigate the patterns of social support on an online depression and anxiety forum and to serve as an exploratory research of Natural Language Processing usage to classify comments into the categories of social support. The uniqueness of my research is the quantitative text analysis based on a complete qualitative analysis of the whole dataset. The conclusions of the qualitative analysis provide profound information for model definition, and for their evaluation. This knowledge is important for the investigation the potential of automatic text analysis in sociology. On average, four out of five comments are related to social support on the examined forum. Informational support appears in 59.9 percent of the supportive comments, while emotional support appears in 44.7 percent. The applied models’ accuracies are nearly 80 percent, which means that they classified the vast majority of comments into the right category. The results show that there is a potential in building reliable models in order to classify the comments into the previously defined categories of social support.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"91119196","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2021-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.2
Petra Bárd, Veronika Anna Szontagh
Az igazságszolgáltatási szervek, valamint a média és a közvélemény egyaránt gyakran bocsátkozik áldozathibáztatásba, amikor sérülékeny kisebbségek tagjai válnak bűncselekmény sértettjévé. Az áldozathibáztatást a másodlagos viktimizáció egyik formájának tekintjük. Ilyenkor a társadalom a bűncselekmények sértettjeit másodszor is cserben hagyja, sérelmüket bagatellizálva, valamint az elkövetők felelősségét kisebbítve, a velük szembeni állami rosszallást – akár büntető szankció formájában – nem kellően kifejezve. A tanulmány első részében ismertetjük az áldozathibáztatás fogalmának történetét, és bemutatjuk az áldozathibáztatás széleskörűen elterjedt társadalmi jelenségét. Mivel az áldozathibáztatást magyarázó elméletek sorából kiemelkedik a feminista irodalom, áttekintjük ennek tanításait a nőkkel szembeni elnyomás és a szexuális jellegű bűncselekmények vonatkozásában. Ezután általában a kisebbségi csoportokkal szembeni intézkedésekkel és erőszakoscselekményekkel foglalkozunk. Tanulmányunk második felében régi és új elméletek fényében térképezzük fel az áldozathibáztatás lehetséges magyarázó okait és húzóerejét, abban a reményben, hogy a megértés hozzásegít az áldozatokra és az egész társadalomra nézve rendkívül káros jelenség leküzdéséhez.
{"title":"Áldozathibáztatás kisebbségi csoportok sértettjeivel szemben","authors":"Petra Bárd, Veronika Anna Szontagh","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.2","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2021.1.2","url":null,"abstract":"Az igazságszolgáltatási szervek, valamint a média és a közvélemény egyaránt gyakran bocsátkozik áldozathibáztatásba, amikor sérülékeny kisebbségek tagjai válnak bűncselekmény sértettjévé. Az áldozathibáztatást a másodlagos viktimizáció egyik formájának tekintjük. Ilyenkor a társadalom a bűncselekmények sértettjeit másodszor is cserben hagyja, sérelmüket bagatellizálva, valamint az elkövetők felelősségét kisebbítve, a velük szembeni állami rosszallást – akár büntető szankció formájában – nem kellően kifejezve. A tanulmány első részében ismertetjük az áldozathibáztatás fogalmának történetét, és bemutatjuk az áldozathibáztatás széleskörűen elterjedt társadalmi jelenségét. Mivel az áldozathibáztatást magyarázó elméletek sorából kiemelkedik a feminista irodalom, áttekintjük ennek tanításait a nőkkel szembeni elnyomás és a szexuális jellegű bűncselekmények vonatkozásában. Ezután általában a kisebbségi csoportokkal szembeni intézkedésekkel és erőszakoscselekményekkel foglalkozunk. Tanulmányunk második felében régi és új elméletek fényében térképezzük fel az áldozathibáztatás lehetséges magyarázó okait és húzóerejét, abban a reményben, hogy a megértés hozzásegít az áldozatokra és az egész társadalomra nézve rendkívül káros jelenség leküzdéséhez.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629476","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.1.2
Judit Csoba, Flórián Sipos
A hátrányos helyzetű mezőgazdasági térségek peremhelyzetű csoportjainak sikeres gazdasági és társadalmi beilleszkedése érdekében mind szélesebb körben alkalmazzák napjainkban a „társadalmi befektetés” jellegű szociális integrációs modelleket hazánkban és Európa más országaiban is. Az integrációs modellek a résztvevők egyéni kompetenciáinak, munkavállalói készségeinek fejlesztését, jövedelemszerző, önfenntartó képességének javítását és a piac okozta egyenlőtlenségek csökkentését célozzák. Tanulmányunkban Polányi (1997) „kettős mozgás” elméletéből kiindulva elemezzük a lokális térben működő integrációs modelleket és azok sajátosságait. Vizsgáljuk egyfelől a (diszfunkcionálisan működő) önszabályozó piaccal szemben kialakított állami beavatkozás formáit (közfoglalkoztatási program, startmunka mintaprogram), másfelől az alulról szerveződő, a „beágyazott gazdaság” mintáját követő integrációs rendszerek (szociális földprogram, szociális szövetkezet) működését. Feltételezzük, hogy az alulról és felülről építkező integrációs modellek komplementer módon működnek a leghatékonyabban, lehetővé téve az eltérő helyzetben lévő célcsoportok lokális gazdaságban való differenciált részvételét és az integráltság fokának növekedését. Mindemellett úgy véljük, hogy az állami beavatkozás formája és mértékének növekedése az utóbbi években jelentősen csökkenti az önkéntesen szervezett és demokratikusan működő integrációs modellek mozgásterét, és folyamatosan erősíti a „neopatrimoniális” rendszerek kiteljesedését a lokális térben. A tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív kutatást két Horizont 2020 program (InnoSI és CoSIE)1 keretében végeztük. A 3 éves kutatómunka során 14 – többnyire 2000 fő alatti, hátrányos helyzetű – települést vontunk a mintába, és 54 interjút készítettünk. Kutatási eredményeink azt igazolják, hogy a fokozott állami beavatkozás eredményeként a lokális társadalmak önszerveződő gazdasági és önvédelmi mechanizmusai nem vagy csak aránytalanul kis mértékben fejlődtek az utóbbi években. A felülről kezdeményezett „egydimenziós” integrációs modellekben a „társadalmi befektetés” jelleg kevésbé érvényesül, és a redisztributív függőségek új formái jelennek meg.
{"title":"Gazdasági és társadalmi integrációs modellek perifériális térségekben. A szociális földprogram, a közfoglalkoztatás és a szociális szövetkezetek működésének jellemzői hátrányos helyzetű kistelepüléseken","authors":"Judit Csoba, Flórián Sipos","doi":"10.51624/szocszemle.2020.1.2","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.1.2","url":null,"abstract":"A hátrányos helyzetű mezőgazdasági térségek peremhelyzetű csoportjainak sikeres gazdasági és társadalmi beilleszkedése érdekében mind szélesebb körben alkalmazzák napjainkban a „társadalmi befektetés” jellegű szociális integrációs modelleket hazánkban és Európa más országaiban is. Az integrációs modellek a résztvevők egyéni kompetenciáinak, munkavállalói készségeinek fejlesztését, jövedelemszerző, önfenntartó képességének javítását és a piac okozta egyenlőtlenségek csökkentését célozzák. Tanulmányunkban Polányi (1997) „kettős mozgás” elméletéből kiindulva elemezzük a lokális térben működő integrációs modelleket és azok sajátosságait. Vizsgáljuk egyfelől a (diszfunkcionálisan működő) önszabályozó piaccal szemben kialakított állami beavatkozás formáit (közfoglalkoztatási program, startmunka mintaprogram), másfelől az alulról szerveződő, a „beágyazott gazdaság” mintáját követő integrációs rendszerek (szociális földprogram, szociális szövetkezet) működését. Feltételezzük, hogy az alulról és felülről építkező integrációs modellek komplementer módon működnek a leghatékonyabban, lehetővé téve az eltérő helyzetben lévő célcsoportok lokális gazdaságban való differenciált részvételét és az integráltság fokának növekedését. Mindemellett úgy véljük, hogy az állami beavatkozás formája és mértékének növekedése az utóbbi években jelentősen csökkenti az önkéntesen szervezett és demokratikusan működő integrációs modellek mozgásterét, és folyamatosan erősíti a „neopatrimoniális” rendszerek kiteljesedését a lokális térben. A tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív kutatást két Horizont 2020 program (InnoSI és CoSIE)1 keretében végeztük. A 3 éves kutatómunka során 14 – többnyire 2000 fő alatti, hátrányos helyzetű – települést vontunk a mintába, és 54 interjút készítettünk. Kutatási eredményeink azt igazolják, hogy a fokozott állami beavatkozás eredményeként a lokális társadalmak önszerveződő gazdasági és önvédelmi mechanizmusai nem vagy csak aránytalanul kis mértékben fejlődtek az utóbbi években. A felülről kezdeményezett „egydimenziós” integrációs modellekben a „társadalmi befektetés” jelleg kevésbé érvényesül, és a redisztributív függőségek új formái jelennek meg.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629235","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.1.1
Máté Tamáska
A tanulmány az építészetszociológia és a szociológia viszonyát egyetlen központi kategória, az építészeti cselekvés fogalma alapján tárgyalja. E fogalom kifejezi, hogy az épített környezet nem csupán háttere, színpada, lenyomata a társadalmi viszonyoknak, hanem a társadalmi interakciók aktív ágense. Az építészet tehát nem lehet neutrális szereplő a társadalomban, hanem hierarchiaviszonyokat, szegregációkat, szerepeket definiál, társadalomformáló jelleggel bír, elválaszthatatlan a társadalmi cselekvés egyéb (például verbális) formáitól. Hogy mindez miként valósul meg, arra a tanulmány három elméleti megközelítést is idéz, Delitz, Steets és Fischer munkáit. Delitz szerint a társadalom kollektív makrofolyamatai, intézményei azok, amelyek nem létezhetnek építészeti forma nélkül. Delitz az építészet tárgyát is kitágítja, és a szociológia számára értelmezhetőbb épített környezetről beszél. Steets elmélete mikroszintről indul, és az építészet létrejöttének, befogadásának és szocializációjának (objektív valóság) hármasságában ragadja meg az építészeti cselekvés lényegét. Steets érdeme, hogy tág kaput nyit a bevált szociológiai módszertani eljárások előtt. Végül Fischer a két szerzőt kiegészítve az építészet sajátosságaiból indul ki, mikor időtálló, stabil társadalmi médiumként tekint az építészetszociológia tárgyára. Az idézett építészetszociológiai elméletek közös következtetése, hogy a weberi társadalmicselekvés-fogalmat ki kell egészíteni a materiális környezet vizsgálatával, sőt a szociológia paradigmaváltására is szükség lenne. A dolgozat ezzel szemben amellett érvel, hogy az építészetszociológia céljának nem egy a szociológián belüli paradigmaváltásnak kell lennie, hanem egy interdiszciplináris párbeszéd megteremtésének. Nem egy klasszikus értelemben vett szakszociológiára van tehát szükség, hanem az építészet humán oldalát megvilágító tudományközi mezőre.
{"title":"Gondolatok az építészetszociológia és a szociológia viszonyáról","authors":"Máté Tamáska","doi":"10.51624/szocszemle.2020.1.1","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.1.1","url":null,"abstract":"A tanulmány az építészetszociológia és a szociológia viszonyát egyetlen központi kategória, az építészeti cselekvés fogalma alapján tárgyalja. E fogalom kifejezi, hogy az épített környezet nem csupán háttere, színpada, lenyomata a társadalmi viszonyoknak, hanem a társadalmi interakciók aktív ágense. Az építészet tehát nem lehet neutrális szereplő a társadalomban, hanem hierarchiaviszonyokat, szegregációkat, szerepeket definiál, társadalomformáló jelleggel bír, elválaszthatatlan a társadalmi cselekvés egyéb (például verbális) formáitól. Hogy mindez miként valósul meg, arra a tanulmány három elméleti megközelítést is idéz, Delitz, Steets és Fischer munkáit. Delitz szerint a társadalom kollektív makrofolyamatai, intézményei azok, amelyek nem létezhetnek építészeti forma nélkül. Delitz az építészet tárgyát is kitágítja, és a szociológia számára értelmezhetőbb épített környezetről beszél. Steets elmélete mikroszintről indul, és az építészet létrejöttének, befogadásának és szocializációjának (objektív valóság) hármasságában ragadja meg az építészeti cselekvés lényegét. Steets érdeme, hogy tág kaput nyit a bevált szociológiai módszertani eljárások előtt. Végül Fischer a két szerzőt kiegészítve az építészet sajátosságaiból indul ki, mikor időtálló, stabil társadalmi médiumként tekint az építészetszociológia tárgyára. Az idézett építészetszociológiai elméletek közös következtetése, hogy a weberi társadalmicselekvés-fogalmat ki kell egészíteni a materiális környezet vizsgálatával, sőt a szociológia paradigmaváltására is szükség lenne. A dolgozat ezzel szemben amellett érvel, hogy az építészetszociológia céljának nem egy a szociológián belüli paradigmaváltásnak kell lennie, hanem egy interdiszciplináris párbeszéd megteremtésének. Nem egy klasszikus értelemben vett szakszociológiára van tehát szükség, hanem az építészet humán oldalát megvilágító tudományközi mezőre.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629318","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：