Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.2
Veronika Bocsi, Gabriella Pusztai, Zsuzsanna Hajnalka Fényes
A tanulmány célja, hogy az családjukból elsőként a felsőoktatásba lépők (a továbbiakban röviden: első generációs hallgatók) egyetemi pályafutásának egyik fontos területét, az eredményességet járja körül. Az elemzésbe olyan háttérváltozókat is bevonunk, amelyek a hallgatói lét fontos alapjait képezik: tanulmányuk motivációit, az egyetemi integráció különböző formáit és a szülők oktatáshoz való viszonyát. A nemzetközi szakirodalom ezeken a területeken – az eredményességet is ideértve – az első generációs hallgatók hátrányos helyzetére mutat rá. Kutatásunk során egy tudományegyetem karokra reprezentatív adatbázisát használtuk fel (N = 810). Az eredményesség fogalmát kétféleképpen mértük: egyrészt egy komplex, tudományos és munkaerőpiaci kimenetet magába foglaló kérdéssorral, amelyből indexet készítettünk, másrészt pedig az utolsó két szemeszter súlyozott tanulmányi átlagával. Az első generációs és a szülői iskolázottság tekintetében heterogén hátterű hallgatók alacsonyabb eredményességét komplex megközelítéssel tudtuk megragadni. A diplomás szülők gyermekeinek előnye a regressziós modellben is kimutatható volt, ugyanakkor a heterogén hátterű hallgatókhoz képest az első generációs hallgatók is kedvezőbb helyzetben voltak. Az eredményesség mind a két típusát alakították a szoros oktatói kapcsolatok, illetve a nemi hovatartozás. A tanulmányi átlag vizsgálata során a szülők végzettsége nem bírt magyarázó erővel.
{"title":"Első generációs hallgatók a campuson : Különös tekintettel az eredményesség kérdéskörére","authors":"Veronika Bocsi, Gabriella Pusztai, Zsuzsanna Hajnalka Fényes","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.2","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.2","url":null,"abstract":"A tanulmány célja, hogy az családjukból elsőként a felsőoktatásba lépők (a továbbiakban röviden: első generációs hallgatók) egyetemi pályafutásának egyik fontos területét, az eredményességet járja körül. Az elemzésbe olyan háttérváltozókat is bevonunk, amelyek a hallgatói lét fontos alapjait képezik: tanulmányuk motivációit, az egyetemi integráció különböző formáit és a szülők oktatáshoz való viszonyát. A nemzetközi szakirodalom ezeken a területeken – az eredményességet is ideértve – az első generációs hallgatók hátrányos helyzetére mutat rá. Kutatásunk során egy tudományegyetem karokra reprezentatív adatbázisát használtuk fel (N = 810). Az eredményesség fogalmát kétféleképpen mértük: egyrészt egy komplex, tudományos és munkaerőpiaci kimenetet magába foglaló kérdéssorral, amelyből indexet készítettünk, másrészt pedig az utolsó két szemeszter súlyozott tanulmányi átlagával. Az első generációs és a szülői iskolázottság tekintetében heterogén hátterű hallgatók alacsonyabb eredményességét komplex megközelítéssel tudtuk megragadni. A diplomás szülők gyermekeinek előnye a regressziós modellben is kimutatható volt, ugyanakkor a heterogén hátterű hallgatókhoz képest az első generációs hallgatók is kedvezőbb helyzetben voltak. Az eredményesség mind a két típusát alakították a szoros oktatói kapcsolatok, illetve a nemi hovatartozás. A tanulmányi átlag vizsgálata során a szülők végzettsége nem bírt magyarázó erővel.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"89619010","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.5
E. Sík
The aim of this paper is to outline the theoretical model of an empirical piece of research we plan to carry out in the next two years. Our model emphasizes the intertwined nature of intra-household processes such as production, consumption, and reproduction. As for intra-household processes, our approach treats household members not as isolated actors but as interrelated within the household. The focus of our analysis is network capital, which (1) on the individual level expresses the activity of a household member in interhousehold networks (e.g. contacting relatives), (2) on the intra-household relational level assesses the position of household members as regards each other (relations among network-poor and network-rich household members), and (3) on the household level refers to the aggregated value and structure of the households’ network capital (e.g. network-poor and network-rich households). The structure of the paper is as follows: after introducing our household concept in general, we outline the alternative concepts of household as a firm and the “container” of reproductive processes. In the next chapters we outline the concept of network capital, and operationalize this idea as an intertwined model of intra- and inter-household processes. Next, we develop an extended household model and incorporate our network capital approach into this. Finally, we outline the next steps we intend to take towards empirically verifying our model by selecting a “best of” collection of previous empirical analyses about inter- and intra-household processes.
{"title":"Intra–and inter–household network capital","authors":"E. Sík","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.5","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.5","url":null,"abstract":"The aim of this paper is to outline the theoretical model of an empirical piece of research we plan to carry out in the next two years. Our model emphasizes the intertwined nature of intra-household processes such as production, consumption, and reproduction. As for intra-household processes, our approach treats household members not as isolated actors but as interrelated within the household. The focus of our analysis is network capital, which (1) on the individual level expresses the activity of a household member in interhousehold networks (e.g. contacting relatives), (2) on the intra-household relational level assesses the position of household members as regards each other (relations among network-poor and network-rich household members), and (3) on the household level refers to the aggregated value and structure of the households’ network capital (e.g. network-poor and network-rich households). The structure of the paper is as follows: after introducing our household concept in general, we outline the alternative concepts of household as a firm and the “container” of reproductive processes. In the next chapters we outline the concept of network capital, and operationalize this idea as an intertwined model of intra- and inter-household processes. Next, we develop an extended household model and incorporate our network capital approach into this. Finally, we outline the next steps we intend to take towards empirically verifying our model by selecting a “best of” collection of previous empirical analyses about inter- and intra-household processes.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"88563656","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2020.3.1
Attila Farkas, Dániel Kovarek
A tanulmány a csoportközi érintkezés és a biztonságérzet közötti oksági összefüggést teszteli egy közép-magyarországi település példáján. A 2015-től kezdődő menekültválság és az erre épülő kormányzati kampány döntően tematizálta a közhangulatot, és átalakította nemcsak a menekültekhez, de az Európán kívüli területekről származó emberekhez társított asszociációkat is. Számos magyar számára a menekültek „betelepítésének” lehetősége, az eltérő bőrszínű vagy vallású emberek településükön való megjelenése félelemérzet forrásává válhatott. Az írás a kísérleti társadalomtudomány módszertanát segítségül hívva azt vizsgálja, hogy milyen reakciókat vált ki egy minimális beavatkozás: mindösszesen kettő afrikai férfival történő napi kontaktus az ingázás kontextusában. Ugyanazon vasúti viszonylatot használó ingázók két csoportja alkotta a kísérleti és a kontrollcsoportot, amelyeket csak a vonatok negyedórás követési ideje különböztetett meg egymástól. Előbbi vonat utazóközönsége ugyanakkor két tanzániai férfi kíséretében utazott, akik a kutatás asszisztenseiként hét napon át ingáztak Budapestre. Az utasok mindeközben egy, névleg vasútfejlesztéssel kapcsolatos kérdőív kitöltésére lettek felkérve, amely ugyanakkor biztonságérzetre vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. A kísérleti (N = 32) és a kontrollcsoportba (N = 31) besorolt válaszadók között statisztikailag szignifikáns különbség volt megfigyelhető a beavatkozást követően. Azon válaszadók, akik olyan vonattal utaztak, amelyen az asszisztensek tartózkodtak, jelentősen alacsonyabb biztonságérzetről számoltak be a vasútállomást, illetve annak környezetét illetően az elvégzett t-próbák és az illesztett regressziós modell eredményei alapján. A kutatás eredményei alátámasztják a kontaktushipotézis módosított változatát – amely szerint a „minőségi” és a futólagos, felszínes kapcsolat ellentétes előjellel kapcsolódik a migrációval kapcsolatos félelmekhez –, és első közvetlen, mikroszintű tesztjét adja az elmúlt évek biztonságiasító diskurzusának.
{"title":"A csoportközi kontaktus biztonságérzetre gyakorolt hatása : Egy közép-magyarországi kísérlet eredményei a menekültválság árnyékában","authors":"Attila Farkas, Dániel Kovarek","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2020.3.1","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2020.3.1","url":null,"abstract":"A tanulmány a csoportközi érintkezés és a biztonságérzet közötti oksági összefüggést teszteli egy közép-magyarországi település példáján. A 2015-től kezdődő menekültválság és az erre épülő kormányzati kampány döntően tematizálta a közhangulatot, és átalakította nemcsak a menekültekhez, de az Európán kívüli területekről származó emberekhez társított asszociációkat is. Számos magyar számára a menekültek „betelepítésének” lehetősége, az eltérő bőrszínű vagy vallású emberek településükön való megjelenése félelemérzet forrásává válhatott. Az írás a kísérleti társadalomtudomány módszertanát segítségül hívva azt vizsgálja, hogy milyen reakciókat vált ki egy minimális beavatkozás: mindösszesen kettő afrikai férfival történő napi kontaktus az ingázás kontextusában. Ugyanazon vasúti viszonylatot használó ingázók két csoportja alkotta a kísérleti és a kontrollcsoportot, amelyeket csak a vonatok negyedórás követési ideje különböztetett meg egymástól. Előbbi vonat utazóközönsége ugyanakkor két tanzániai férfi kíséretében utazott, akik a kutatás asszisztenseiként hét napon át ingáztak Budapestre. Az utasok mindeközben egy, névleg vasútfejlesztéssel kapcsolatos kérdőív kitöltésére lettek felkérve, amely ugyanakkor biztonságérzetre vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. A kísérleti (N = 32) és a kontrollcsoportba (N = 31) besorolt válaszadók között statisztikailag szignifikáns különbség volt megfigyelhető a beavatkozást követően. Azon válaszadók, akik olyan vonattal utaztak, amelyen az asszisztensek tartózkodtak, jelentősen alacsonyabb biztonságérzetről számoltak be a vasútállomást, illetve annak környezetét illetően az elvégzett t-próbák és az illesztett regressziós modell eredményei alapján. A kutatás eredményei alátámasztják a kontaktushipotézis módosított változatát – amely szerint a „minőségi” és a futólagos, felszínes kapcsolat ellentétes előjellel kapcsolódik a migrációval kapcsolatos félelmekhez –, és első közvetlen, mikroszintű tesztjét adja az elmúlt évek biztonságiasító diskurzusának.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629724","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.1
Bernadett Csurgó
A tanulmány a magyar vidéki társadalomban új csoportként megjelenő, ún. kreatív női vállalkozókat elemzi vidékszociológiai megközelítésben. A tanulmány egy kvalitatív szociológiai vizsgálatra épül, amelyben 48 félig strukturált interjú készült olyan kreatív vidéki vállalkozónőkkel, akik kreatív és újító termékeikkel, valamint szolgáltatásaikkal az elmúlt évtizedekben jelentek meg a világhálón, a vidéki fesztiválokon, illetve a helyi gazdaságban, új tevékenységi típust és új életformát teremtve a vidéki Magyarországon. Az elemzés középpontjában a vállalkozásalapítás motivációja áll. Az empirikusan megalapozott típusalkotás módszerével a tanulmány a kreatív vidéki vállalkozónők három típusát: az anyavállalkozókat, a karrierváltókat és a nosztalgiavállalkozókat azonosítja.
{"title":"Önmegvalósítás, nosztalgia és család-munka egyensúly : A vállalkozásalapítás motivációinak vizsgálata a kreatív vidéki vállalkozónők körében","authors":"Bernadett Csurgó","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.1","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2020.4.1","url":null,"abstract":"A tanulmány a magyar vidéki társadalomban új csoportként megjelenő, ún. kreatív női vállalkozókat elemzi vidékszociológiai megközelítésben. A tanulmány egy kvalitatív szociológiai vizsgálatra épül, amelyben 48 félig strukturált interjú készült olyan kreatív vidéki vállalkozónőkkel, akik kreatív és újító termékeikkel, valamint szolgáltatásaikkal az elmúlt évtizedekben jelentek meg a világhálón, a vidéki fesztiválokon, illetve a helyi gazdaságban, új tevékenységi típust és új életformát teremtve a vidéki Magyarországon. Az elemzés középpontjában a vállalkozásalapítás motivációja áll. Az empirikusan megalapozott típusalkotás módszerével a tanulmány a kreatív vidéki vállalkozónők három típusát: az anyavállalkozókat, a karrierváltókat és a nosztalgiavállalkozókat azonosítja.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"87652094","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.1.8
Balázs Krémer
{"title":"Vajon az új generáció sajátja-e az, hogy „csendes”? (reakciók Fekete Mariann és Nagy Ádám vitaindítójára)","authors":"Balázs Krémer","doi":"10.51624/szocszemle.2020.1.8","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.1.8","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629243","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/SZOCSZEMLE.2020.3.5
Blanka Szeitl, I. Tóth
A társadalomkutatási célú empirikus adatfelvételek egyik legnagyobb kihívása a csökkenő válaszadási hajlandóság. A probléma nem csak Magyarországon, nem csak egyik vagy másik vizsgálatsorozatban jelentkezik, és nem is egyik vagy másik adatfelvevő céghez kötődik. Mivel a részvétel és az elutasítás nem véletlenszerűen oszlik el a vizsgált populációkban, a megvalósult adatfelvételek interpretációjához és validitásának értékeléséhez elengedhetetlen, hogy többet tudjunk a nemválaszolók társadalmi-gazdasági karakteréről. Cikkünkben egy ezzel kapcsolatos kutatásról számolunk be. Alapkérdésünk az, hogy miképpen jellemezhetők a nem vagy nehezen elérhető csoportok, és hogyan lehet/érdemes változtatni az adatfelvételi eljárásokon ahhoz, hogy jobb legyen az elérés. Kutatásunk Magyarországon hiánypótló, „re-contact” típusú adatfelvétel; a European Social Survey 8. hullámának eredeti, kiinduló címlistájához ismét visszamentünk egy rövid kérdőívvel, és megvizsgáltuk, hogy az ismétlés mennyire hoz más eredményeket az első vizsgálathoz képest. A mindkét felmérésben sikeresen lekérdezett címek aránya 25,7%, a mindkét felmérésben elérhetetlen (no- contact) válaszadók aránya 6,5%, a stabilan válaszmegtagadóké 11,3% volt. Kutatásunk egyértelműen bizonyította, hogy egy adott vizsgálat sikertelen eseteit nem szabad „reménytelennek” tekinteni, hiszen az ő körükben is majdnem akkora volt a második körös elérés, mint amekkora magában a fő vizsgálatban volt (38,3 százalék a 41,1 százalékhoz viszonyítva). Az elérhetetlenség és a nemválaszolás meghatározói között a megkérdezettek társadalmi-gazdasági jellemzőit, az adott címekhez tartozó települési- lakókörnyezeti jellemzőket és az adatfelvételi apparátus jellemzőit vizsgáltuk, utóbbi két tényezőcsoport változóit pedig közvetlenül a kérdőív válaszaihoz kapcsoltuk. Eredményeink alapján az újra elérés sikerességét a demográfiai jellemzők mellett terepmunka-specifikus tényezők is befolyásolják, az általános el nem érés esélyeire pedig a települési lejtő mellett a lakókörnyezet fizikai állapota is lényegi hatást gyakorol. Vizsgálatunk utal arra is, hogy a nemválaszolás mintázatait a mintavétel során nem figyelembe vehető pszichológiai tényezők is befolyásolják: ilyen hatásra utal például az objektív anyagi helyzet és annak szubjektív értékelése között talált sajátos interakciós hatás. Cikkünk végén a tanulságok mellett további kutatási irányokra és konkrét adatfelvételi technikákra is javaslatot teszünk.
{"title":"Hova tovább a nemválaszolókkal? : A European Social Survey alapján végzett módszertani kísérlet eredményei","authors":"Blanka Szeitl, I. Tóth","doi":"10.51624/SZOCSZEMLE.2020.3.5","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/SZOCSZEMLE.2020.3.5","url":null,"abstract":"A társadalomkutatási célú empirikus adatfelvételek egyik legnagyobb kihívása a csökkenő válaszadási hajlandóság. A probléma nem csak Magyarországon, nem csak egyik vagy másik vizsgálatsorozatban jelentkezik, és nem is egyik vagy másik adatfelvevő céghez kötődik. Mivel a részvétel és az elutasítás nem véletlenszerűen oszlik el a vizsgált populációkban, a megvalósult adatfelvételek interpretációjához és validitásának értékeléséhez elengedhetetlen, hogy többet tudjunk a nemválaszolók társadalmi-gazdasági karakteréről. Cikkünkben egy ezzel kapcsolatos kutatásról számolunk be. Alapkérdésünk az, hogy miképpen jellemezhetők a nem vagy nehezen elérhető csoportok, és hogyan lehet/érdemes változtatni az adatfelvételi eljárásokon ahhoz, hogy jobb legyen az elérés. Kutatásunk Magyarországon hiánypótló, „re-contact” típusú adatfelvétel; a European Social Survey 8. hullámának eredeti, kiinduló címlistájához ismét visszamentünk egy rövid kérdőívvel, és megvizsgáltuk, hogy az ismétlés mennyire hoz más eredményeket az első vizsgálathoz képest. A mindkét felmérésben sikeresen lekérdezett címek aránya 25,7%, a mindkét felmérésben elérhetetlen (no- contact) válaszadók aránya 6,5%, a stabilan válaszmegtagadóké 11,3% volt. Kutatásunk egyértelműen bizonyította, hogy egy adott vizsgálat sikertelen eseteit nem szabad „reménytelennek” tekinteni, hiszen az ő körükben is majdnem akkora volt a második körös elérés, mint amekkora magában a fő vizsgálatban volt (38,3 százalék a 41,1 százalékhoz viszonyítva). Az elérhetetlenség és a nemválaszolás meghatározói között a megkérdezettek társadalmi-gazdasági jellemzőit, az adott címekhez tartozó települési- lakókörnyezeti jellemzőket és az adatfelvételi apparátus jellemzőit vizsgáltuk, utóbbi két tényezőcsoport változóit pedig közvetlenül a kérdőív válaszaihoz kapcsoltuk. Eredményeink alapján az újra elérés sikerességét a demográfiai jellemzők mellett terepmunka-specifikus tényezők is befolyásolják, az általános el nem érés esélyeire pedig a települési lejtő mellett a lakókörnyezet fizikai állapota is lényegi hatást gyakorol. Vizsgálatunk utal arra is, hogy a nemválaszolás mintázatait a mintavétel során nem figyelembe vehető pszichológiai tényezők is befolyásolják: ilyen hatásra utal például az objektív anyagi helyzet és annak szubjektív értékelése között talált sajátos interakciós hatás. Cikkünk végén a tanulságok mellett további kutatási irányokra és konkrét adatfelvételi technikákra is javaslatot teszünk.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"78247846","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.2.3
Krisztina Németh
A tanulmány egy stigmatizált és marginalizált falusi térből egy társadalmilag heterogénebb városi átmeneti térbe (Vigvári 2016; Virág 2018) költöző roma nő, illetve családja térbeli, valamint társadalmi mobilitásának ívét és megélt tartalmát próbálja elemezni a habitust „társadalmi helyérzetként” (Bourdieu 2002; Hillier–Rooksby 2002) értelmezve. Az elemzés a „társadalmi helyérzetként” felfogott habitus kognitív struktúráit a helyek reprezentációján, a helytapasztalaton, a testiesült struktúráit a térhasználaton és az életmódon keresztül vizsgálja (Bourdieu 2000, 2002; Dúll 2014, 2015a, b). Az elemzés megmutatta, hogy a szóban forgó család története nem egyszerűen egy falusi marginalizált térből egy relatíve jobb helyzetű városi átmeneti térbe vezető térbeli mobilitás. Mind a térbeli, mind a társadalmi (foglalkozási) mobilitás fokozatos kiágyazódást és előrelépést mutat, amit egy mikromobilitás (Porcelli et al. 2014) indított el. A térbeli és a társadalmi mobilitás íve a helyek reprezentációjából és a foglalkozási mobilitással járó (társadalmi) szerepváltozásokból kiolvasható, míg a mobilitás megélt tartalmát, a habitusra gyakorolt komplex hatásait a térhasználat és az életmód változásai, illetve az ezek körüli feszültségek fedik fel. A térbeli mozgást a kibocsátó falusi tér taszító tényezői és a városi zsugorodás kontextusában alakuló sajátos átmeneti tér is alakította. Következésképp ez a mobilitási pálya egyszerre tekinthető bizonyos fokig tipikusnak az adott városi átmeneti térben, illetve atipikusnak a falusi marginalizált térből való ritka kilépés miatt. A család mindkét térben kissé „kilógó”, ambivalens pozíciót foglal(t) el, ami a térbeli-társadalmi mobilitással együtt ambivalens „társadalmi helyérzetet” körvonalaz. Az ambivalenciák, azaz a mobilitás megélt jelentései önértelmezésre, önpozicionalizálásra sarkallnak, ami betekintést nyújt a habitus lassú adaptálódásának folyamatába.
{"title":"Marginalizált térből átmeneti térbe. Egy térbeli-társadalmi mobilitási pálya megélt jelentései","authors":"Krisztina Németh","doi":"10.51624/szocszemle.2020.2.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.2.3","url":null,"abstract":"A tanulmány egy stigmatizált és marginalizált falusi térből egy társadalmilag heterogénebb városi átmeneti térbe (Vigvári 2016; Virág 2018) költöző roma nő, illetve családja térbeli, valamint társadalmi mobilitásának ívét és megélt tartalmát próbálja elemezni a habitust „társadalmi helyérzetként” (Bourdieu 2002; Hillier–Rooksby 2002) értelmezve. Az elemzés a „társadalmi helyérzetként” felfogott habitus kognitív struktúráit a helyek reprezentációján, a helytapasztalaton, a testiesült struktúráit a térhasználaton és az életmódon keresztül vizsgálja (Bourdieu 2000, 2002; Dúll 2014, 2015a, b). Az elemzés megmutatta, hogy a szóban forgó család története nem egyszerűen egy falusi marginalizált térből egy relatíve jobb helyzetű városi átmeneti térbe vezető térbeli mobilitás. Mind a térbeli, mind a társadalmi (foglalkozási) mobilitás fokozatos kiágyazódást és előrelépést mutat, amit egy mikromobilitás (Porcelli et al. 2014) indított el. A térbeli és a társadalmi mobilitás íve a helyek reprezentációjából és a foglalkozási mobilitással járó (társadalmi) szerepváltozásokból kiolvasható, míg a mobilitás megélt tartalmát, a habitusra gyakorolt komplex hatásait a térhasználat és az életmód változásai, illetve az ezek körüli feszültségek fedik fel. A térbeli mozgást a kibocsátó falusi tér taszító tényezői és a városi zsugorodás kontextusában alakuló sajátos átmeneti tér is alakította. Következésképp ez a mobilitási pálya egyszerre tekinthető bizonyos fokig tipikusnak az adott városi átmeneti térben, illetve atipikusnak a falusi marginalizált térből való ritka kilépés miatt. A család mindkét térben kissé „kilógó”, ambivalens pozíciót foglal(t) el, ami a térbeli-társadalmi mobilitással együtt ambivalens „társadalmi helyérzetet” körvonalaz. Az ambivalenciák, azaz a mobilitás megélt jelentései önértelmezésre, önpozicionalizálásra sarkallnak, ami betekintést nyújt a habitus lassú adaptálódásának folyamatába.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629204","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.1.3
Németh Renáta, E. Katona, Zoltán Kmetty
Cikkünkben a „Big Data” paradigma térnyerésével párhuzamosan rohamosan terjedő természetesnyelv-feldolgozási (NLP) módszereket tekintjük át. Bemutatjuk a társadalomkutatási szempontból leginkább perspektivikus eszközöket, a hozzájuk illeszthető társadalomkutatási kérdéseket és azokat a technikai-módszertani jellegzetességeket, amelyek a klasszikus kvantitatív kutatáshoz képest az NLP specifikumát jellemzik. Ezek a módszerek lényegesen túllépnek a szógyakoriság-elemzésen alapuló klasszikus kvantitatív szövegelemzésen, és a gépi tanulási paradigmán alapuló modellezési logikájuk gyökeresen eltér a magyarázatot / oksági hatás kimutatását elérni kívánó klasszikus társadalomkutatási logikától. Célunk, hogy ebbe az itthon még kevéssé intézményesült területbe betekintést engedve inspirációt nyújtsunk a hazai társadalomkutatók számára, mert meggyőződésünk szerint a szövegbányászat néhány éven belül standard eszköze lesz a nemzetközi alkalmazott társadalomkutatásnak.
{"title":"Az automatizált szövegelemzés perspektívája a társadalomtudományokban","authors":"Németh Renáta, E. Katona, Zoltán Kmetty","doi":"10.51624/szocszemle.2020.1.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.1.3","url":null,"abstract":"Cikkünkben a „Big Data” paradigma térnyerésével párhuzamosan rohamosan terjedő természetesnyelv-feldolgozási (NLP) módszereket tekintjük át. Bemutatjuk a társadalomkutatási szempontból leginkább perspektivikus eszközöket, a hozzájuk illeszthető társadalomkutatási kérdéseket és azokat a technikai-módszertani jellegzetességeket, amelyek a klasszikus kvantitatív kutatáshoz képest az NLP specifikumát jellemzik. Ezek a módszerek lényegesen túllépnek a szógyakoriság-elemzésen alapuló klasszikus kvantitatív szövegelemzésen, és a gépi tanulási paradigmán alapuló modellezési logikájuk gyökeresen eltér a magyarázatot / oksági hatás kimutatását elérni kívánó klasszikus társadalomkutatási logikától. Célunk, hogy ebbe az itthon még kevéssé intézményesült területbe betekintést engedve inspirációt nyújtsunk a hazai társadalomkutatók számára, mert meggyőződésünk szerint a szövegbányászat néhány éven belül standard eszköze lesz a nemzetközi alkalmazott társadalomkutatásnak.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70628933","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.1.4
Judit Gárdos
Tanulmányomban a magyarországi előítélet-kutatások normativitását követem végig néhány tudományos szövegen. Az előítéleteket kutató szociológusok az előítéleteket általában normatívan ítélik meg, és negatív, megszüntetendő, a hátrányos megkülönböztetéshez vezető jelenségként definiálják. A szocialista időszakban a romákkal kapcsolatos előítélet-kutatások az előítéletet általában elmaradott attitűdként taglalják, amelynek az ideális szocialista embertípus esetében nincs keresnivalója. Az előítéleteket a nacionalizmust megelőző, veszélyes fázisként tárgyalják. A felvilágosodásra, a racionalitásra és ezzel egyidejűleg egy egyetemes emberi normativitásra való utalás is hangsúlyos az előítéletekről szóló szociológiai szövegekben. A rendszerváltozás számos kutatási beszámolóban megjelenik mint magyarázata annak, hogy miért vált különösen fontossá az előítélet témája az 1990-esévekre. A kutatók állítják, hogy e rejtett attitűdök 1989 után nyíltabbak lettek, és a társadalmi csoportok közötti konfliktusok, érdekellentétek erősödtek. A diszkriminációnak, az előítéletek megszüntetésének igénye töretlen marad a kutatói szövegekben. Az igaz és a hasznos tudás termelése az elemzett alterületen egyaránt tudományos tőkeként mutatkozik.
{"title":"Normativitás a szociológiában a magyarországi előítélet-kutatások példáján","authors":"Judit Gárdos","doi":"10.51624/szocszemle.2020.1.4","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.1.4","url":null,"abstract":"Tanulmányomban a magyarországi előítélet-kutatások normativitását követem végig néhány tudományos szövegen. Az előítéleteket kutató szociológusok az előítéleteket általában normatívan ítélik meg, és negatív, megszüntetendő, a hátrányos megkülönböztetéshez vezető jelenségként definiálják. A szocialista időszakban a romákkal kapcsolatos előítélet-kutatások az előítéletet általában elmaradott attitűdként taglalják, amelynek az ideális szocialista embertípus esetében nincs keresnivalója. Az előítéleteket a nacionalizmust megelőző, veszélyes fázisként tárgyalják. A felvilágosodásra, a racionalitásra és ezzel egyidejűleg egy egyetemes emberi normativitásra való utalás is hangsúlyos az előítéletekről szóló szociológiai szövegekben. A rendszerváltozás számos kutatási beszámolóban megjelenik mint magyarázata annak, hogy miért vált különösen fontossá az előítélet témája az 1990-esévekre. A kutatók állítják, hogy e rejtett attitűdök 1989 után nyíltabbak lettek, és a társadalmi csoportok közötti konfliktusok, érdekellentétek erősödtek. A diszkriminációnak, az előítéletek megszüntetésének igénye töretlen marad a kutatói szövegekben. Az igaz és a hasznos tudás termelése az elemzett alterületen egyaránt tudományos tőkeként mutatkozik.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70628978","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-01-01DOI: 10.51624/szocszemle.2020.2.2
Tünde Virág
A tanulmány két zsugorodó középvárosban készült kutatás alapján elemzi az évtizedek óta csökkenő lakónépességű városokon belüli demográfiai ambivalenciák térbeli és társadalmi következményeit, a helyi önkormányzatok különböző formális és informális, intézményi és mindennapi gyakorlatait, amelyeken keresztül igyekeznek kontroll alatt tartani a terek közötti mozgásokat, a terek és az intézmények használatát. A számlálókörzeti adatok elemzése rámutatott az évtizedes lakónépesség-csökkenés okozta demográfiai ambivalenciákra, a fiatalos, többségében növekvő lakónépességű és az elöregedő városrészek eltérő helyzetére, a városok demográfiai polarizációjára. A két városban a szociális gondoskodás tradíciójának és beágyazottságának, a társadalmi kapcsolatok alakulásának helyi különbözőségei nemcsak a városon belüli szegregációs minták alakulását befolyásolják, hanem egyben meghatározzák a helyi önkormányzat eszközeit és lehetőségeit is a marginális társadalmi csoportok térbeli és társadalmi helyzetének, városon belül mozgásának befolyásolására és kontrolljára. Azokban a csökkenő lakónépességű városrészekben, ahol sem az önkormányzatok, sem az ott élő családok nem tudják kontrollálni a térbeli és társadalmi folyamatokat, olyan átmeneti terek alakulnak ki, amelyeknek településen belüli pozíciója bizonytalan státuszú, viszonylagos stabilitásukat a be- és kiköltözések dinamikája határozza meg.
{"title":"Demográfiai polarizáció, térbeli és társadalmi marginalizáció két zsugorodó középvárosban","authors":"Tünde Virág","doi":"10.51624/szocszemle.2020.2.2","DOIUrl":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.2.2","url":null,"abstract":"A tanulmány két zsugorodó középvárosban készült kutatás alapján elemzi az évtizedek óta csökkenő lakónépességű városokon belüli demográfiai ambivalenciák térbeli és társadalmi következményeit, a helyi önkormányzatok különböző formális és informális, intézményi és mindennapi gyakorlatait, amelyeken keresztül igyekeznek kontroll alatt tartani a terek közötti mozgásokat, a terek és az intézmények használatát. A számlálókörzeti adatok elemzése rámutatott az évtizedes lakónépesség-csökkenés okozta demográfiai ambivalenciákra, a fiatalos, többségében növekvő lakónépességű és az elöregedő városrészek eltérő helyzetére, a városok demográfiai polarizációjára. A két városban a szociális gondoskodás tradíciójának és beágyazottságának, a társadalmi kapcsolatok alakulásának helyi különbözőségei nemcsak a városon belüli szegregációs minták alakulását befolyásolják, hanem egyben meghatározzák a helyi önkormányzat eszközeit és lehetőségeit is a marginális társadalmi csoportok térbeli és társadalmi helyzetének, városon belül mozgásának befolyásolására és kontrolljára. Azokban a csökkenő lakónépességű városrészekben, ahol sem az önkormányzatok, sem az ott élő családok nem tudják kontrollálni a térbeli és társadalmi folyamatokat, olyan átmeneti terek alakulnak ki, amelyeknek településen belüli pozíciója bizonytalan státuszú, viszonylagos stabilitásukat a be- és kiköltözések dinamikája határozza meg.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"70629127","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：