Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.18.1.7
Gerda Széplaky
Értekezésemben klasszikus Édenkert-ábrázolásokon keresztül vizsgálom azt, hogy az ember miféle módon viszonyulhat az Isten által teremtett világ létezőihez, ezek között is hangsúlyosan a növényekhez. Ehhez az apropót a kétféle teremtéstörténet kétféle meghatározása adja: egyik az uralmi pozíciót jelöli ki az ember számára, másik a gondozásét. Kérdésfeltevésem azonban nem erre irányul, hanem arra, hogy mit jelenthetett a kiűzetés előtt a Paradicsomban, azaz egy hierarchia és hatalmi struktúrák nélküli világban élni. Ennek bemutatásához id. Jan Brueghel 1600-as festményét veszem alapul, továbbá a bibliai textust elemzem. Ezek nyomán rámutatok, hogy a Paradicsom utópisztikus képében egy olyan etikai értékrend van kijelölve, amelynek alapját nem a szellemi felsőbbrendűség nyújtja, sem más antropomorf sajátosságok, hanem az – arisztotelészi természetleírásban is szereplő – növekedéseszme. Állításom szerint minden, ami növekszik, az élet tiszteletben tartására szólít fel. Ezt tekintem – más növényetikáról gondolkodó filozófusokkal összhangban – új etikai imperatívusznak.
{"title":"A természetről mint radikális közösségről : Gondolatok idősebb Jan Brueghel Paradicsom-ábrázolásainak apropóján","authors":"Gerda Széplaky","doi":"10.31176/apertura.2022.18.1.7","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.18.1.7","url":null,"abstract":"Értekezésemben klasszikus Édenkert-ábrázolásokon keresztül vizsgálom azt, hogy az ember miféle módon viszonyulhat az Isten által teremtett világ létezőihez, ezek között is hangsúlyosan a növényekhez. Ehhez az apropót a kétféle teremtéstörténet kétféle meghatározása adja: egyik az uralmi pozíciót jelöli ki az ember számára, másik a gondozásét. Kérdésfeltevésem azonban nem erre irányul, hanem arra, hogy mit jelenthetett a kiűzetés előtt a Paradicsomban, azaz egy hierarchia és hatalmi struktúrák nélküli világban élni. Ennek bemutatásához id. Jan Brueghel 1600-as festményét veszem alapul, továbbá a bibliai textust elemzem. Ezek nyomán rámutatok, hogy a Paradicsom utópisztikus képében egy olyan etikai értékrend van kijelölve, amelynek alapját nem a szellemi felsőbbrendűség nyújtja, sem más antropomorf sajátosságok, hanem az – arisztotelészi természetleírásban is szereplő – növekedéseszme. Állításom szerint minden, ami növekszik, az élet tiszteletben tartására szólít fel. Ezt tekintem – más növényetikáról gondolkodó filozófusokkal összhangban – új etikai imperatívusznak.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"12 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"78332673","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.17.4.4
Z. Varga
Varga Zoltán tanulmánya azt vizsgálja, hogy milyen módon jelentek meg a burleszk jegyei a magyar rajzfilmben. A burleszk – a némafilm par excellence filmműfaja – valójában nem tűnt el a hangosfilmváltással, csak átalakult: megjelent az animációban, mindenekelőtt a klasszikus hollywoodi rajzfilmben. A rajzfilmburleszk a világ más tájain is felfedezhető: a tanulmány hangsúlyozza, hogy a magyar filmben a jelenléte összességében szórványos ugyan (például Macskássy Gyula néhány művében találjuk meg a nyomait), bizonyos életművekben azonban kitüntetett jelentősége van. Ilyen Nepp József és Ternovszky Béla animációs életműve; az alkotók nevéhez fűződő Gusztáv-szériában vagy több rövidfilmben (Nepp: A Yeti dala, Megalkuvó macskák; Ternovszky: Modern edzésmódszerek, Mindennek van határa) megfigyelhető a burleszkjegyek nyomatékos alkalmazása. Gyulai Líviusz munkásságában tapasztalható a legerősebb vonzalom a burleszk iránt, legyen szó sorozatokról (Jómadarak, Tinti kalandjai) vagy egyedi filmekről (Delfinia, Jónás, Golyós mese, Szindbád, bon voyage!, Az őrangyal). A tanulmány részletesen bemutatja, hogy az említett alkotók miként idézik meg és gondolják tovább a rajzfilm közegében a burleszkfilmes örökséget.
{"title":"Kő kövön nem marad, ha táncol a Yeti : A burleszk megjelenése a magyar rajzanimációban","authors":"Z. Varga","doi":"10.31176/apertura.2022.17.4.4","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.17.4.4","url":null,"abstract":"Varga Zoltán tanulmánya azt vizsgálja, hogy milyen módon jelentek meg a burleszk jegyei a magyar rajzfilmben. A burleszk – a némafilm par excellence filmműfaja – valójában nem tűnt el a hangosfilmváltással, csak átalakult: megjelent az animációban, mindenekelőtt a klasszikus hollywoodi rajzfilmben. A rajzfilmburleszk a világ más tájain is felfedezhető: a tanulmány hangsúlyozza, hogy a magyar filmben a jelenléte összességében szórványos ugyan (például Macskássy Gyula néhány művében találjuk meg a nyomait), bizonyos életművekben azonban kitüntetett jelentősége van. Ilyen Nepp József és Ternovszky Béla animációs életműve; az alkotók nevéhez fűződő Gusztáv-szériában vagy több rövidfilmben (Nepp: A Yeti dala, Megalkuvó macskák; Ternovszky: Modern edzésmódszerek, Mindennek van határa) megfigyelhető a burleszkjegyek nyomatékos alkalmazása. Gyulai Líviusz munkásságában tapasztalható a legerősebb vonzalom a burleszk iránt, legyen szó sorozatokról (Jómadarak, Tinti kalandjai) vagy egyedi filmekről (Delfinia, Jónás, Golyós mese, Szindbád, bon voyage!, Az őrangyal). A tanulmány részletesen bemutatja, hogy az említett alkotók miként idézik meg és gondolják tovább a rajzfilm közegében a burleszkfilmes örökséget.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"17 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"90176304","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.18.1.1
Anat Pick
A tanulmány három közismert dokumentumfilm (Bolygónk, a Föld, A grizzlyember, Földlakók) vizsgálatán keresztül a természet és a világszerűség eltérő alternatíváit mutatja be. A „világszerűség” (Weltlichkeit) fogalma révén a szöveg a filmek környezethez való viszonyát és annak implikációit bontja ki. A bemutatott három világban három, egymástól jól elkülöníthető alternatíva érhető tetten: míg Attenborough munkássága (főleg a Bolygónk, a Földben) nem foglalkozik nyíltan az emberi technika hangsúlyos jelenlétével, és a vadvilág szekuláris édenként értelmeződik, Werner Herzog A grizzlyemberében (és egyéb természetfilmjeiben) a természet ellenségessége, az emberi világtól való elkülönülése fejeződik ki. A Joaquin Phoenix által narrált Földlakók a közösen osztott világszerűség elvére, így a Föld bolygón élő élőlények globális közösségére, egyenrangúságára hívja fel a figyelmet. A tanulmány az „Umwelt” egyszerre biológiai és fenomenológiai fogalmán keresztül etikai keretbe helyezi a film és környezet viszonyának a kérdését.
{"title":"Három világ : Lakozás és világszerűség a képernyőn","authors":"Anat Pick","doi":"10.31176/apertura.2022.18.1.1","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.18.1.1","url":null,"abstract":"A tanulmány három közismert dokumentumfilm (Bolygónk, a Föld, A grizzlyember, Földlakók) vizsgálatán keresztül a természet és a világszerűség eltérő alternatíváit mutatja be. A „világszerűség” (Weltlichkeit) fogalma révén a szöveg a filmek környezethez való viszonyát és annak implikációit bontja ki. A bemutatott három világban három, egymástól jól elkülöníthető alternatíva érhető tetten: míg Attenborough munkássága (főleg a Bolygónk, a Földben) nem foglalkozik nyíltan az emberi technika hangsúlyos jelenlétével, és a vadvilág szekuláris édenként értelmeződik, Werner Herzog A grizzlyemberében (és egyéb természetfilmjeiben) a természet ellenségessége, az emberi világtól való elkülönülése fejeződik ki. A Joaquin Phoenix által narrált Földlakók a közösen osztott világszerűség elvére, így a Föld bolygón élő élőlények globális közösségére, egyenrangúságára hívja fel a figyelmet. A tanulmány az „Umwelt” egyszerre biológiai és fenomenológiai fogalmán keresztül etikai keretbe helyezi a film és környezet viszonyának a kérdését.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"72 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"86335636","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.17.4.2
Péter Gerencsér
A tanulmány a cseh animációs filmrendező, Jiří Trnka (1912–1969) 1945-46-ban készített rajzfilmjeire fókuszál, és azt a szlogent igyekszik körüljárni, miszerint az alkotó „Kelet Walt Disney-jének” tekinthető. A dolgozat négy alulértékelt korai rajzfilmjét, A nagyapó répát ültetett (Zasadíl dědek řepu. 1945), Az állatok és a petroviak (Zvířátka a petrovští. 1946), a Pérák és az SS (Pérák a SS. 1946) és Az ajándék (Dárek. 1946) című alkotásokat az amerikai animációval, közelebbről a Disney, a Warner és a UPA esztétikájával való viszonyában formatörténeti szempontból értelmezi. Fő gondolata szerint Trnkát stop-motion bábanimációin túl rajzfilmjei miatt is érdemes figyelembe venni az animációs film egyetemes térképén, mivel nemcsak az amerikai cartoon gyakorolt hatást a cseh szerző rajzfilmjeire, hanem a csehek is az amerikai rajzfilmre. A konklúzió szerint a közép-európai animációs filmet a nemzetközi tendenciákba beágyazva kell újragondolni, hogy elnyerje helyét az egyetemes filmtörténetben.
{"title":"Keleti Walt Disney? Lappangó kapcsolatok Jiří Trnka rajzfilmjeiben a Disney-vel, a Warnerral és a UPA-jel","authors":"Péter Gerencsér","doi":"10.31176/apertura.2022.17.4.2","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.17.4.2","url":null,"abstract":"A tanulmány a cseh animációs filmrendező, Jiří Trnka (1912–1969) 1945-46-ban készített rajzfilmjeire fókuszál, és azt a szlogent igyekszik körüljárni, miszerint az alkotó „Kelet Walt Disney-jének” tekinthető. A dolgozat négy alulértékelt korai rajzfilmjét, A nagyapó répát ültetett (Zasadíl dědek řepu. 1945), Az állatok és a petroviak (Zvířátka a petrovští. 1946), a Pérák és az SS (Pérák a SS. 1946) és Az ajándék (Dárek. 1946) című alkotásokat az amerikai animációval, közelebbről a Disney, a Warner és a UPA esztétikájával való viszonyában formatörténeti szempontból értelmezi. Fő gondolata szerint Trnkát stop-motion bábanimációin túl rajzfilmjei miatt is érdemes figyelembe venni az animációs film egyetemes térképén, mivel nemcsak az amerikai cartoon gyakorolt hatást a cseh szerző rajzfilmjeire, hanem a csehek is az amerikai rajzfilmre. A konklúzió szerint a közép-európai animációs filmet a nemzetközi tendenciákba beágyazva kell újragondolni, hogy elnyerje helyét az egyetemes filmtörténetben.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"107 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"80551505","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.17.2.9
Thomas Leitch
A tanulmány ahelyett, hogy a filmes és televíziós adaptációkat a hozzájuk felhasznált irodalmi forrásszövegek kontextusában vizsgálná, egy másik kontextust javasol az adaptációk befogadására és elemzésére: az adaptációt mint műfajt. Leitch az ifjabb és az idősebb Alexandre Dumas adaptációihoz – a maszkulin történelmi kalandfilmekhez és a nőies romantikus filmekhez – kapcsolódó hollywoodi hagyományokat vizsgálja és négy, mindkét hagyományban közös műfaji jelölőt azonosít, amelyek révén egy adott adaptáció nagyobb valószínűséggel lesz adaptációként felismerhető még a forrást nem ismerő közönség számára is, valamint egy antijelölőt, amely az ifjabb Dumas hagyományához tartozó adaptációkhoz kapcsolódik, de az idősebb Dumas-hoz nem. A tanulmány azzal zárul, hogy valamennyi hollywoodi műfaj számára az adaptációt javasolja műfaji keretként.
{"title":"Az adaptáció mint műfaj","authors":"Thomas Leitch","doi":"10.31176/apertura.2022.17.2.9","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.17.2.9","url":null,"abstract":"A tanulmány ahelyett, hogy a filmes és televíziós adaptációkat a hozzájuk felhasznált irodalmi forrásszövegek kontextusában vizsgálná, egy másik kontextust javasol az adaptációk befogadására és elemzésére: az adaptációt mint műfajt. Leitch az ifjabb és az idősebb Alexandre Dumas adaptációihoz – a maszkulin történelmi kalandfilmekhez és a nőies romantikus filmekhez – kapcsolódó hollywoodi hagyományokat vizsgálja és négy, mindkét hagyományban közös műfaji jelölőt azonosít, amelyek révén egy adott adaptáció nagyobb valószínűséggel lesz adaptációként felismerhető még a forrást nem ismerő közönség számára is, valamint egy antijelölőt, amely az ifjabb Dumas hagyományához tartozó adaptációkhoz kapcsolódik, de az idősebb Dumas-hoz nem. A tanulmány azzal zárul, hogy valamennyi hollywoodi műfaj számára az adaptációt javasolja műfaji keretként.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"68 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"88577664","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.17.3.3
Á. Kovács
Bódy Gábor Psyché (1981) című – Weöres Sándor regénye nyomán készült – filmjében a történelmi idő ciklikussága a stílustörténet ismétlődéseiben fogalmazódik meg. Ennek mentén a filmben felvonultatott különböző történelmi korszakok analógiáját egy képtörténeti tabló illusztrálja, amelyen keresztül egyúttal a film előtörténetének állomásait és társművészeti kísérőit is nyomon követhetjük. Elemzésem során azt vizsgálom, hogy a filmen átívelő (mozgó)képtörténet, amely a kezdetek heroizmusától egészen az első színes eljárásokig terjed, miképpen határozza meg a film vizuális világát, hogyan jelenik meg a látványtervezésben, illetve a színhasználatban.
{"title":"A színes film természetéről : Bódy Gábor Psyché című filmjének színképelemzése","authors":"Á. Kovács","doi":"10.31176/apertura.2022.17.3.3","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.17.3.3","url":null,"abstract":"Bódy Gábor Psyché (1981) című – Weöres Sándor regénye nyomán készült – filmjében a történelmi idő ciklikussága a stílustörténet ismétlődéseiben fogalmazódik meg. Ennek mentén a filmben felvonultatott különböző történelmi korszakok analógiáját egy képtörténeti tabló illusztrálja, amelyen keresztül egyúttal a film előtörténetének állomásait és társművészeti kísérőit is nyomon követhetjük. Elemzésem során azt vizsgálom, hogy a filmen átívelő (mozgó)képtörténet, amely a kezdetek heroizmusától egészen az első színes eljárásokig terjed, miképpen határozza meg a film vizuális világát, hogyan jelenik meg a látványtervezésben, illetve a színhasználatban.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"16 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"77061249","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-01-01DOI: 10.31176/apertura.2022.17.2.7
Ádám Márton Kling
Az alábbi tanulmány képet nyújt a választott Shakespeare témájú képregény-feldolgozások által alkalmazott adaptációs technikákról, és kitér az adaptációk általános vizsgálata során felmerülő problémákra és az azokkal kapcsolatos legújabb elméletekre. Emellett választ kínál arra, pontosan hogyan és miért jelenik meg a Shakespeare-mítosz mint kulturális jelenség, és milyen mértékben kerül bővítésre a Marvel és a DC képregényekben, melyek populáris műfajként egyre népszerűbbek, és eleve globális közönség számára készülnek.
{"title":"Shakespeare újratöltve – Adaptációk a DC és Marvel képregényeiben","authors":"Ádám Márton Kling","doi":"10.31176/apertura.2022.17.2.7","DOIUrl":"https://doi.org/10.31176/apertura.2022.17.2.7","url":null,"abstract":"Az alábbi tanulmány képet nyújt a választott Shakespeare témájú képregény-feldolgozások által alkalmazott adaptációs technikákról, és kitér az adaptációk általános vizsgálata során felmerülő problémákra és az azokkal kapcsolatos legújabb elméletekre. Emellett választ kínál arra, pontosan hogyan és miért jelenik meg a Shakespeare-mítosz mint kulturális jelenség, és milyen mértékben kerül bővítésre a Marvel és a DC képregényekben, melyek populáris műfajként egyre népszerűbbek, és eleve globális közönség számára készülnek.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"51 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"79174720","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
This article aims to present the results of a study on the learning process of informational competence in the Universidad Jose Vasconcelos, Oaxaca, Mexico. From a qualitative research approach, semi-structured interviews, and requests for drawings were applied, and non-participant observation of six students’ information search practices was carried out. The findings made it possible to identify quantitative and qualitative changes in the declarative, procedural and attitudinal components of the competence, which differentiate three levels of performance: low, medium, and high. The critical element to understand the competence learning process is in its attitudinal component since this determines the amount and type of declarative knowledge, as well as the procedures that the student is willing to deploy in a coordinated way to search, evaluate and use the information to achieve your academic goals.
{"title":"Evaluación del proceso de aprendizaje de la competencia informativa en estudiantes universitarios","authors":"Jorge Espinoza-Colón, Luis Medina Gual","doi":"10.32870/AP.V13N2.2069","DOIUrl":"https://doi.org/10.32870/AP.V13N2.2069","url":null,"abstract":"This article aims to present the results of a study on the learning process of informational competence in the Universidad Jose Vasconcelos, Oaxaca, Mexico. From a qualitative research approach, semi-structured interviews, and requests for drawings were applied, and non-participant observation of six students’ information search practices was carried out. The findings made it possible to identify quantitative and qualitative changes in the declarative, procedural and attitudinal components of the competence, which differentiate three levels of performance: low, medium, and high. The critical element to understand the competence learning process is in its attitudinal component since this determines the amount and type of declarative knowledge, as well as the procedures that the student is willing to deploy in a coordinated way to search, evaluate and use the information to achieve your academic goals.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"3 1","pages":"38-53"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-09-23","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"87582808","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Michel Valdés-Montecinos, Susana Andrea Correa-Castillo, Margarita América Briceño-Toledo, Wendolin Suárez-Amaya
The purpose of this essay is to share the good practices installed in the virtual postgraduate programs of the Universidad Arturo Prat (UNAP), Chile associated with the continuous evaluation of quality processes. Our focus is on the continuous improvement of good practices through the accreditation process with the Latin American and Caribbean Institute for Quality in Distance Education (CALED) and the self-evaluation that the institution carries out to deliver quality service. The methodology used in this work is the documentary review and description of experiences under a qualitative approach. The results reveal that the UNAP has promoted the self-evaluation and international certification of its programs, in a context of normative change in Chile, which establishes new criteria and standards under the new Law of Higher Education No v 21.091, in wich are recognized as good practices: the institutional policies, the planning of the self-evaluation process, the updates of the technological platform, the virtual education enviroment, the virtualization adequate to the context, the active-participative academic actions, the rol of the teacher and the student, the academic training, as well as the components of the self-evaluation process, that must be constantly monitored and evaluated, in order to deliver quality services in the training of people participating in graduate programs under the virtual learning modality.
{"title":"Buenas prácticas en la autoevaluación de programas de posgrado a distancia","authors":"Michel Valdés-Montecinos, Susana Andrea Correa-Castillo, Margarita América Briceño-Toledo, Wendolin Suárez-Amaya","doi":"10.32870/AP.V13N2.1994","DOIUrl":"https://doi.org/10.32870/AP.V13N2.1994","url":null,"abstract":"The purpose of this essay is to share the good practices installed in the virtual postgraduate programs of the Universidad Arturo Prat (UNAP), Chile associated with the continuous evaluation of quality processes. Our focus is on the continuous improvement of good practices through the accreditation process with the Latin American and Caribbean Institute for Quality in Distance Education (CALED) and the self-evaluation that the institution carries out to deliver quality service. The methodology used in this work is the documentary review and description of experiences under a qualitative approach. The results reveal that the UNAP has promoted the self-evaluation and international certification of its programs, in a context of normative change in Chile, which establishes new criteria and standards under the new Law of Higher Education No v 21.091, in wich are recognized as good practices: the institutional policies, the planning of the self-evaluation process, the updates of the technological platform, the virtual education enviroment, the virtualization adequate to the context, the active-participative academic actions, the rol of the teacher and the student, the academic training, as well as the components of the self-evaluation process, that must be constantly monitored and evaluated, in order to deliver quality services in the training of people participating in graduate programs under the virtual learning modality.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"191 1","pages":"158-173"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-09-23","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"78318149","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
David Polo Serrano, Inmaculada Martín-Herrera, Juan Pablo Micaletto-Belda
This article has investigated the perceptions about the educational use of the Google Workspace (formerly Google Suite) of a group of 131 students who are studying Communication Sciences and Digital Communication degrees at a University Center in the province of Seville, Spain. The main objective of the research was to collect and analyse the educational experience and the competences developed by these students with this software suite in university education. To do so, a descriptive research was designed based on a quantitative and qualitative analysis using an online questionnaire. The results showed that these university students value favourably the interface and services provided by this platform, especially Meet, Documents, Gmail, Classroom and Presentations. However, they perceive that other applications, such as Keep, Jamboard or Tasks, are not very useful. In short, blended learning models proposed by Google Workplace have proven useful in the university field, and that students have adapted adequately to the new learning environment.
{"title":"Google Workspace como plataforma b-learning. Análisis de las percepciones de los estudiantes universitarios de Comunicación","authors":"David Polo Serrano, Inmaculada Martín-Herrera, Juan Pablo Micaletto-Belda","doi":"10.32870/AP.V13N2.2029","DOIUrl":"https://doi.org/10.32870/AP.V13N2.2029","url":null,"abstract":"This article has investigated the perceptions about the educational use of the Google Workspace (formerly Google Suite) of a group of 131 students who are studying Communication Sciences and Digital Communication degrees at a University Center in the province of Seville, Spain. The main objective of the research was to collect and analyse the educational experience and the competences developed by these students with this software suite in university education. To do so, a descriptive research was designed based on a quantitative and qualitative analysis using an online questionnaire. The results showed that these university students value favourably the interface and services provided by this platform, especially Meet, Documents, Gmail, Classroom and Presentations. However, they perceive that other applications, such as Keep, Jamboard or Tasks, are not very useful. In short, blended learning models proposed by Google Workplace have proven useful in the university field, and that students have adapted adequately to the new learning environment.","PeriodicalId":7948,"journal":{"name":"Apertura","volume":"41 1","pages":"106-123"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2021-09-23","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"74974366","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：